Kővári Liliána: A sárkánytűz kristálya

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt hol nem volt, volt egy csodavilág, ahol élt egy sárkány. A sárkány neve Mályvacukor volt. Ő egy mályvaszínű, fehér foltos sárkány volt, kicsi, de annál erősebb szárnyacskákkal. Rövid karjai, nagy fülei és nagy zöld szemei voltak. Egy barlangban lakott a Mágikusföldön. Egy napon, hirtelen nagy robajjal támadás érte. Egy tigris behatolt az otthonába és ezt mondta:
– Tűz, tűz, tűz kell! Áháá! No lám! Itt egy sárkány! Tökéletes!
Mályvacukor megijedt, de megpróbált bátor lenni.
– Mmm-m menj innen az otthonomból! Mégis mit akarsz tőlem, és hogy képzeled, hogy te ide bejöhetsz?
A tigris erre azt felelte:
– Azért mert én egy tigris vagyok, de nem akármilyen…EGY TŰZTIGRIS és merülőben van az erőm. Nincs tüzem, mert száműztek otthonról, az egyetlen helyről, ahol volt tűz, most itt vagy te, és neked van tüzed, amit meg fogok szerezni!
Mályvacukornak már elege volt ebből az erőszakos tigrisből, ezért lefújta tűzzel, csak arra nem gondolt, hogy így az erősebb lesz tőle. Mikor lefújta, elkezdett lángolni és ezt mondta:
– Ez az!
Feltöltődött energiával. Mályvacukor többi tüzét is kiszívta, és belerejtette egy kristályba, amit varázslattal elrejtett.
– Hát, a tüzedet többet már nem szerzed vissza, ugyanis az már az enyém.
Mályvacukor elszomorodott, de egyben dúlt benne a düh is. Mivel fogai még voltak, azokkal akart védekezni, de a tigris elfutott. A sárkány szomorúan leült.

Kővári Liliána rajza

– Most mit csináljak? Vissza kell szereznem a tüzemet, és vissza is fogom! Nem érdekel, hogy éjszaka van! Most azonnal elindulok.
Így hát útra kelt, egyenesen be, a veszélyes erdőbe, ami még ijesztőbb volt telihold idején. Farkasok százai vonyítottak. De Mályvacukor csak ment, nem tudta hová, de ment.
– Bárcsak tudnám, hogy hol van az a kristály, és bárcsak lenne valaki, aki segít nekem ezt megkeresni! De mintha lépteket hallanék! Valaki követ? Ajjaj! Most védtelen vagyok, mit csináljak? – rettent meg a sárkány.
A bokorból tényleg léptek hallatszottak. Aztán hirtelen valami fehér lény nekiugrott. A furcsa alak a földre szorította és ezt mondta: – Mit csinálsz te itt?
Mályvacukor nagyon félt, mert a sötétben nem látta, hogy ki és mi teríthette le. Csak annyit tudott, hogy fehér volt a bundája és hegyes fogai voltak, amikkel mérgesen vicsorított rájuk. De azért megpróbált válaszolni neki.
– Hm.. ha lennél szíves leszállni rólam, akkor elmondom.
A titokzatos állat leszállt a sárkányról.
– Nos, köszönöm. Igazából én azért járkálok itt, mert elvesztettem a sárkánytüzemet és azt szeretném megkeresni.
– Sárkánytüzet? Ez butaság! Egy sárkány hogy veszítheti el a tüzét?
Morfondírozott az ismeretlen alak. De Mályvacukor gyorsan válaszolt a kérdésére:
– Megtámadtak és az illető tudott varázsolni! Kiszívta belőlem az összes tüzemet és egy kristályba rakta, amit eldugott.
– Aha, értem – mondta az állat.
– Mi a neved?– kíváncsiskodott a sárkányka. Én Mályvacukor vagyok. Az ismeretlen így válaszolt: – Sev vagyok.
– Segítenél nekem megkeresni a tüzemet? Tudod, velem tarthatnál. Nem lenne kedved? – kérdezte barátságosan Mályvacukor.
Sev igent mondott. Így megkezdődött a nagy kalandjuk. Mikor feljött a nap, az erdő kivilágosodott, és az is kiderült, hogy milyen állat Sev. Ő nem volt más csupán egy fehér farkas, csak a szemén volt egy fekete csík sehol máshol. Szóval Sev és Mályvacukor csak mentek, mentek, mendegéltek. Végül egy gyönyörű virágos rétre értek, ahol volt egy hatalmas vízesés, és pillangók röpködtek mindenhol.
– De szép hely! – ámuldozott Mályvacukor.
– Ugye? De itt vigyázni kell, mert őrzött terület, és talán itt valahol lennie kell egy lejárónak a világ alá. Ahova nekünk menni kell. Ugyanis valami azt súgja, hogy ott lesz a te sárkánykristályod – mondta Sev.
De hirtelen farkasüvöltés hallatszódott a távolból.
– Jaj, ne! Jönnek! El kell gyorsan mennünk innen! – nyugtalankodott Sev.
De sajnos, elkéstek. Mikor futásnak iramodtak volna, a farkasok már odaértek. Egy egész falka volt ott. Mályvacukor rettenetesen megijedt.
– Ajaj! Most mit csináljunk?
– Nyugi csak bízd rám az egészet – próbálta Sev nyugtatni.
– De te egyedül kevés vagy ellenük! – aggódott a sárkány.
– Nem baj, te csak menj, ott van a vízesés mögött egy lejáró, ott találkozunk – mondta Sev.
– Nem, én nem foglak téged itt hagyni – beszélt bátran Mályvacukor.
Az egyik farkas nekitámadt Sevnek, aki megsérült. Mályvacukor ekkor nagyon mérges lett, és fenyegetően morogni kezdett. A farkasok tudták, hogy mire képes egy sárkány, de azt nem tudták, hogy Mályvacukor igazából védtelen, de annyira megijedtek, hogy elfutottak.
– Jól vagy? – kérdezte kétségbeesetten a sárkány.
– Nyugi, jól vagyok csak egy kis karcolás, volt már ennél súlyosabb sebem is. Na, mindegy, most gyere, és szerezzük vissza a tüzedet – mondta Sev.
Aztán lementek a világ alá. Ott megint csak mentek, mendegéltek. Aztán rábukkantak a sárkánykristályra, amiben ott égett Mályvacukor igaz sárkánytüze.
– Ez az megtaláltuk! – kiáltott fel boldogan a pajkos sárkány.
– Ne hangoskodj, vagy észrevesznek minket! – mondta mérgesen Sev.
De már túl késő volt, mert a tigris meghallotta Mályvacukor hangját és odament.
– Mit kerestek ti itt? Kotródjatok innen! – üvöltözött a tigris.
– Nem! Az nem a te tüzed! Visszavesszük! – morgott rá Sev.
– Ha rajtam múlik nem! – mondta gonoszan a tigris.
Ekkor Sev nekiugrott, marták, harapták egymást. Eközben Mályvacukor óvatosan kivette a kristályból a tüzet, ami azonnal visszaszállt belé. Ezután gyorsan felrepült a vízeséshez, és megtöltötte vízzel a kristályt. Lement a tigrishez, és rádobta, ami összetört, így a víz is kiloccsant belőle, a tigris így elveszítette az összes varázserejét, mert kialudt a láng, ami éltette, hiszen tűzlény volt.
– Köszönöm, hogy megmentetted az életemet! – hálálkodott Sev.
– Szívesen, én meg köszönöm, hogy kiálltál mellettem. Szeretnél velem lakni a barlangomban? – kérdezte szégyellősen Mályvacukor. Örülnék egy ilyen bátor jó barátnak, mint Te vagy!
– Nem, nekem jobb ötletem van! Most hogy már van tüzed és elüldözted ennek a területnek az őrzőit, lakhatnánk itt is, fent a réten. Hisz van itt a vízesés mögött egy barlang. Jó lesz? – kérdezte Sev
– Igen! – kiáltott fel boldogan Mályvacukor és tüzet fújt az ég felé örömében.
Attól a naptól kezdve a sárkánytűz felmelegítette a rét virágait, ha azok fáztak, meleget adott a vándornak, aki betért hozzájuk a barlangjukba. Végül boldogan éltek, míg meg nem haltak.

2016