Bus Kristóf: A kis tulipán

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Élt egyszer egy kis tulipánocska, aki még csak most bújt ki a földből. Ő ezt mondta egyszer magában:
– Ó de jó lesz, ha majd szép leszek, mint a többiek és szépségemmel, illatommal csábítgathatom az embereket és a lepkéket, no meg a méheket.
Eljött a tavasz. A kis tulipán most már teljesen kifejlődött. Egy nap szivárvány volt a kertem felett és valamilyen varázslatos varázspor hullott a kis tulipánra. Ettől neki, és a többi tulipánnak arca nőtt és tudtak beszélni. Így hát úgy döntöttem, elviszem egy helyre, ahol ezt kivizsgálhatják. Így is tettem és ott azt mondta a doktor:
– Ez csakis varázslat lehet, az a tündérpor hullott rá, arról a bizonyos szivárványról.

Azt tanácsolta, hogy neveljem fel a fejemen lévő kalapon, és így mindig magammal tudom hordani. Mondtam, hogy ez rossz ötlet. Hát végül ez a furcsa doktor eljött hozzám. Azt mondta, hogy ő majd elhelyezi a tulipánt valahová, csak menjek el aludni. Amikor felkeltem, miket láttam? A kanapém helyén egy virágágyásba voltak ültetve párizsi növények és a tulipánom. A tévémre rá volt festve az Eiffel-torony és még sorolhatnám. Mire végignéztem a lakást, eszembe jutott John nevű unokatestvérem, aki 10 éve már, hogy kiment Párizsba. Legközelebb meséltem róla a dokinak, aki azt mondta:
– Hát te nem ismersz meg? Már három hónapja visszajöttem Magyarországra és most botanikusként dolgozom.
Végül úgy döntöttem, hogy a kis tulipánt odaadom annak a füvészkertnek, ahol ő dolgozik. Így végződött hát a történetem.

2016