Czeglédi Bianka: A csintalan manó

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy csintalan manó. Ez a manó olyan dolgokat eszelt ki, hogy a királyi udvar már megelégelte a sok gonosz tettét, és börtönbe záratta. Kihirdették az országban, hogy aki meg tudja nevelni a manót, a király annak adja fele királyságát és lányát. Jött is a sok jelentkező királyfi hetedhét országból, de a manót senki nem tudta megnevelni.
Történt egyszer, hogy egy vidéki kanászlegény tévedt arra kondájával. Fütyörészett, dudorászott és elcsodálkozott, hogy milyen sok szomorú ember él ebben a királyságban. Bement hát a kastélyba, hogy szállást kérjen éjszakára, mert nagyon elfáradt a hosszú gyaloglástól.
Kérdi a szakácsot:
– Kedves bátyám, áruld el, itt miért ilyen szomorú mindenki?
– Jaj, öcsém ne is kérdezd! Egy csintalan manó megkeseríti az egész udvar életét. Eddig, míg szabadon garázdálkodhatott, csak bosszúságot okozott. Most, hogy be van zárva, varázslataival keseríti meg az emberek életét.
– Miért nem tesz a király ellene valamit?
– Sok délceg királyfi próbálkozott, de eddig senkinek nem sikerült őt kordába tartani.
– Felmegyek a királyhoz és felajánlom neki szolgálataimat. Volt már egy manó, akinek túljártam az eszén – határozta el magát a kanászlegény.
– Járj szerencsével, fiam! – bíztatta a szakács.
Szedte a fiú a sátorfáját, és elvonult aludni. Álma közben egy tündér jelent meg neki, aki elmondta, miként tudja a csintalan manót megnevelni. Reggel kakasszóra kiugrott az ágyból, és gyorsan a király elé sietett. Megszólítá a királyt:
– Felséges királyom! Életem halálom kezedbe ajánlom! Jöttem, hogy megszabadítsalak benneteket a csíntevő manótól.
Közben a szemét nem vette le a gyönyörű királykisasszonyról. A legény elmesélte a királynak, hogy álmában megjelent egy tündér, és mit mondott neki. Elmondta, mire lenne szüksége. A király mindent megadott neki, megszerezte a láthatatlan köpenyt és a varázstükröt. Annyit kell tudni a tükörről, hogy aki belenéz, az mindig szépnek látja magát. Felvette hát a köpenyt, és lement a cellához, hogy megnézze ki az a veszedelmes manó, aki így megkeseríti az udvar életét. A köpeny nagy segítséget nyújtott, mivel láthatatlanná tette a kanászlegényt. A manó fülébe jutott, hogy van egy legény, aki szeretné őt megnevelni. Annyira belemélyedt a gondolkodásba, hogy észre sem vette a varázslatot.

Somlai Viktória illusztrációja Gratulálunk, a rajzod bekerült a könyvbe!

Mivel hangosan gondolkodott, a legény kihallgatta minden szavát. A manó azon szomorkodott, hogy ő milyen kicsi, és csúnya. A sok gonoszságot azért teszi, mert attól nagynak érzi magát és szépnek. A legény mikor mindent megtudott, ugyanúgy távozott, mint ahogy jött. Boldogan hajtotta álomra a fejét. A szépséges királylányról álmodott. Másnap gyönyörű napra ébredtek, csak a manó volt nagyon szomorú. Érezte, hogy ez a legény más, mint a többi lehet, hogy nem fog sikerülni az ellene kieszelt varázslat. Mikor szemtől szembe álltak egymással, a manó előkapta a varázspálcáját, és a fiú felé tűzgömböt suhintott. De a legény szemfüles volt, és a tükröt a manó felé fordította, így a varázslat visszafelé sült el. A manó megégette magát, majd sírva fakadt. A kanász annyira megsajnálta, hogy odament hozzá és megkérdezte tőle:
– Miért sírsz te szépséges manó?
A manó a csodálkozástól nem tudott megszólalni, mert őt még senki nem látta szépnek. Meg is kérdezte a kanászfiút:
– Mondd csak, miért mondasz nekem ilyeneket? Hiszen én csúnya és kicsi vagyok.
A legény elővette a tükröt, és a manó elé tartott, majd így szólt:
– Ha belenézel a tükörbe, te is látni fogod, milyen szép vagy.
A manó kis tanakodás után belenézett és olyant látott, hogy a szemének nem akart hinni. Egy gyönyörű szép arcocska mosolygott vissza rá. A legény megkérdezte:
– Most már látod a saját szemeddel, hogy nem hazudtam?
Ettől a naptól vidámság költözött az udvarba. A manó nem keserítette meg az emberek életét, hanem segítette őket varázslataival. A hős fiú megkapta a megérdemelt jutalmát, és a királylány kezét.
A manó és a kanászfiú örök barátságot kötött, és talán még ma is élnek, ha meg nem haltak.

2016