Sánta Kamilla: A király meg a lánya

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság. Ebben a királyságban egy erőskezű, ámde igazságos király, Júliusz király uralkodott. A birodalom virágzott. Városában az emberek virágokkal és gyógyfüvekkel kereskedtek, állatokat tenyésztettek, kézműveskedtek, a bátor, daliás lovagok pedig védték az egész királyságot az azt fenyegető, területeket hódítani akaró uralkodóktól és népeiktől.
Egy nap a király lovagi tornát tartott, amit a királynéval és csodaszép lányukkal, Violával nézett meg.
– Nézd leányom, ők mind talpraesett, ügyes ifjak. Egy nap kiváló lovag lesz belőlük, csakúgy, mint ahogy egyszer kiváló királynő belőled, de addig még bizony nagyon sok a tanulnivalód – szólt a király a leányához.
– Apám, én biztos vagyok benne, hogy nekem ez már most is menne. Évek óta figyelem az embereket, ismerem a birodalmat.
– Ha bizony ezt még holnap is így gondolod, nem bánom, a trón a tiéd. Komolyan gondold át, királyságot irányítani nehéz. Nagyon nehéz.
A királylány nem gondolta meg magát másnap reggelig. Úgy hitte, elég okos és erős ő ahhoz, hogy átvegye a trónt. Az első néhány napon minden szokás szerint telt, majd Viola változtatni kívánt néhány dolgon. Mivel feleslegesnek vélte a kovácsműhelyt, bezáratta azt. Helyére karperec és nyaklánc árusokat kéretett. A lovagi tornákat pedig eltörölte, amivel aztán kiváltotta a nép elégedetlenségét. A birodalomban káosz uralkodott.
– Leányom, kérlek, add vissza nekem a trónt! Bebizonyosodott az uralkodásra még nem állsz készen. Tanulnod kell! – mondta a király Violának.

Sánta Kamilla rajza Illluszrációd bekerült a mesekönyvbe

A lány nem engedett a kérelemnek, ő akart uralkodni továbbra is.
Az egyik reggelen vad harangszóra ébredt a birodalom apraja-nagyja. A szomszédos királyság megtámadta őket, mivel azok megtudták, hogy Júliusz király birodalma meggyengült. A király rohant a leányához és így szólt:
– Királynőm, kérem, mozgósítsa a lovagokat és mentsen meg minket! Leigázzák a birodalmat, az ellenség már a kapukat döngeti.
A lánya szóhoz sem tudott jutni, fogalma sem volt arról, mit tegyen, hiszen lovagjai nem is voltak, mert eltörölte a lovagi tornákat. Hirtelen apja lábai elé rogyott és sírt, sírt keservesen, hogy vegye vissza tőle a trónt, mert ő bizony már nem kér az uralkodásból.
– Leányom, a tapasztalatlanságod és önfejűséged majdnem pusztulást hozott ránk.
Nem szabad komoly feladatra idő előtt vállalkoznod. Sokat, nagyon sokat kell még tanulnod. A támadás miatt ne aggódj, a szomszédos birodalom királyát én bíztam meg a támadás eljátszásáért. Remélem, tanultál ebből a megleckéztetésből.
A királylány belátta, hogy apjának igaza volt. Ezután sokáig szorgalmasan tanulgatta az uralkodás csínját-bínját és sok év múlva, amikor már megérett rá, kitűnő királynő lett belőle egy csinos királyfival az oldalán.

2016