Dudás Bence: A jegesmedve hálája

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis jegesmedve, aki elkóborolt a szüleitől. Amikor már messze volt tőlük, meglátta őt egy orvvadász. Már közeledett hozzá, hogy elkapja, amikor egy sarki róka ellökte onnan a jegesmedvét. Az orvvadász emiatt melléfogott és elesett, így a két kis állat el tudott menekülni. A jegesmedve annyira hálálkodott, hogy ezt mondta:
– Bármit megteszek vagy megadok neked, csak mondd meg, mivel hálálhatnám ezt meg neked.
– Nekem annyi elég, hogyha többé nem kerülsz ekkora galibába – válaszolta a sarki róka.
Azután elbúcsúztak egymástól. Pár év múlva a sarki róka nagyon „elszegényedett”, mivel egy vadászat során eltörte a lábát. Egyszer csak a jegesmedve arra sétált, és meglátta a rókát. Eszébe jutott a gyermekkorában tett ígérete. Odament hozzá és megkérdezte tőle:
– Hozzak neked élelmet?
– Azt nagyon megköszönném – válaszolta a róka.
Ezután a jegesmedve minden nap vitt neki élelmet és ápolta őt. Miután meggyógyult a róka, megköszönte a jegesmedvének, hogy ennyit segített neki. Innentől kezdve együtt is maradtak.
Egy szép nyári napon kimentek az erdőbe vadászni. Egyszer csak megpillantottak két nyulat, amint gondtalanul ugrándoztak a réten. A róka odasompolygott és lecsapott az egyikre. A kis nyulat a róka sikeresen fogta el. Ennek a zsákmánynak mind a ketten nagyon megörültek. Úgy beszélték meg, hogy a jegesmedve hazaviszi a zsákmányt, és a róka addig tovább vadászik. Így is lett. Amikor már a róka benn volt az erdő sűrűjében, hirtelen meglátott egy nagy menyétet. Rögtön rá is támadt volna, ha nem lát meg tőle pár méterre egy nagy farkast. A róka gyorsan elfutott szólni a jegesmedvének, hogy a környéken él egy nagy farkas. Elindultak a másik irányba, hogy véletlenül se ütközzenek a farkasba. A jegesmedve a távolban hallotta a víz csobogását. Elindultak abba az irányba. Nemsokára meg is látták a folyót, ahol rengeteg lazac úszott. Ennek nagyon megörültek. Neki is láttak a halászatnak. Pár óra múlva már a kunyhóban majszolták a sok halat. Egy nap a róka elindul egy hosszú háromnapos túrára. Minden napra megtervezte az útvonalát. Az első napon egy nagy erdőn kelt át. Az út első negyede gondtalanul telt el. A második szakaszon már elkezdett esni az eső és emiatt be kellett húzódnia egy kisebb barlangba. Estefelé elállt az eső, de a róka úgy gondolta, ezen a helyen meghúzza magát éjszakára. A második nap felénél kijutott az erdőből és sziklás hegyoldalon ment tovább. Itt nehezen jutott fel, de végül a sötétség ellenére is feltalált a hegytetőre. Ott egy eldugott helyen lefeküdt aludni. A harmadik nap könnyen vette a lejtő akadályát. Már csak egy nagyon hosszú sík út várt rá. Úgy gondolta, itt nagyon egyhangú lesz az útja. Az első felét így is tette meg. Ezután viszont jött egy nagy vihar és messze elkerült az ösvényről. Utána jött egy nagy zápor, ami miatt nem tudott tovább menni. Úgy tervezte, emiatt csak negyednap fejezi be a túráját. Másnap elindult megkeresni az ösvényt. Nemsokára rátért az útra és folytatta útját. A jegesmedve már nagyon aggódott érte, ezért elé sietett. A róka késő délután már homályosan, de látta a jegesmedvét. Ekkor egy orvvadász meglátta a rókát, és elindult felé. Ezt a jegesmedve észrevette és elindult felé. A vadász már majdnem elkapta, amikor leterítette őt a jegesmedve. Ezután futva menekült el onnan. A róka ezt mondta a jegesmedvének:
– Emlékszel még a gyermekkorodban tett ígéretedre? Na, ezzel most megháláltad nekem.
A jegesmedve nagyon megörült ennek, hogy ezt halhatta. Végül nagy boldogságban mentek haza. Így hálálta meg a jegesmedve a sarki rókának, amiért gyermekkorában megmentette őt.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.