Gulácsy Kincső: A kis kutya csontja

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Volt egyszer egy kis kutya. Nagyon egyedül érezte magát, ezért útnak indult.
Ment-ment, egyszer talált egy óriás csontot. Felmászott az óriás csontra. Nézegette mit lehetne vele kezdeni. Épített belőle egy házat. Boldogan bement a házába, de a ház üres volt, még egy hangya sem mocorgott a benne. Elhatározta, hogy ennek véget vet, hát újra útnak indult.
Ment-ment talált egy kisebb csontot. Abból épített egy kerítést a háza köré. Már a madarak meglátogatták, hiszen a kertben reggelre szép, nagy fák nőttek. De a madarak úgy el voltak foglalva a fák védelmével, hogy nem értek rá a kutyussal beszélgetni.
A kutya napról-napra szomorúbb lett, ezért újra útra kerekedett.
Ment-ment….. Talált egy még kisebb csontot. Abból készített egy lámpát, ami bevilágította a házikóját. Úgy érezte mindene megvan. Teltek- múltak a napok, s a kutyus megint nem találta a helyét, ezért gondolkodóba esett. Járkált a kertben, nézte a madarakat…
Aztán bement a házba, s eszébe jutott, hogy nagyon egyedül van. Egész nap nincs kihez szólnia, kiről gondoskodnia. Ezért elővette a csontfonját, s felhívta a barátját, Buksit.
Buksi örült a meghívásnak, hiszen tudta, hogy a barátjának éppen most van a születésnapja. Nagy készülődésbe kezdett, s sütött egy csonttortát, mert tudta, hogy a barátjának ez a kedvence. A torta remekül sikerült.
Elment hát a kutyushoz, aki meglepetésében, hogy felköszöntötték, olyan boldog lett, hogy örömében befogadta a legjobb barátját.
Így éltek tovább kettesben a csontházikóban, csontkerítéssel, csontlámpással világítva a sötét, hosszú téli estéken. Elmerengve azon, milyen jó döntés volt, hogy újra egymásra találhattak, hiszen az örök barátság a legfontosabba a világon.

Gulácsy Kincső képregénye Gratulálunk, bekerült rajzod a mesekönyvbe!

2016