Buknicz Alexa: A szegénylegény és a tündérhercegnő

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegénylegény. Ő egyedül élt egy kicsi házban az erdő szélén. Egyszer egy napon a legény bement az erdőbe fát vágni. Telt, múlt az idő és ráesteledett. Úgy éjféltájt elindult hazafelé, amikor megbotlott egy kőben. Beleesett egy pocsolyába. Ahogy felemelte a fejét hirtelen előtte termett egy gyönyörű tó. Miután feltápászkodott, a tó közepéből kiemelkedett egy csúnya, öreg tündér. A tündér azt mondta:
– Megérkezett a csodálatos és egyetlen tündérhercegnő – abban a pillanatban előlépett az öregasszony mögül egy varázslatosan szép tündérlány.
A fiú azonnal beleszeretett, és a lány is belé. A szegénylegény körül minden virág és gyümölcs átváltozott tündérré. Mindenki fekete színű ruhában volt.
– Miért vagytok mindannyian fekete öltözetben ? – kérdezte a legény.
– Azért, mert a királyunk meghalt és a királylány mostohája ül a trónon – válaszolta az öreg tündér. Amint a hercegnő megházasodik, vége lesz a szenvedésünknek. A mostoha nagyon gonosz boszorkány, aki nem fogja engedni, hogy férjhez menjen a tündérhercegnő. Pár nappal ezelőtt egy szabályt hozott. Csak az veheti feleségül a tündérlányt, aki legyőzi őt. Akinek viszont nem sikerül, annak az örök máglya tüzén kell égnie, amit a gonosz királynő egy ördögtől kapott.
– Megpróbálom! – mondta a fiú. Kísérjetek a gonoszhoz!
– Várj! Ne ilyen sietősen! Először egy kis varázserőt adunk neked, hogy legalább egy csöppnyi esélyed legyen győzni – mondta az idős tündér.
– Nem kell nekem varázserő, elég az eszem! – mondotta büszkén a szegénylegény.
– Rendben, de aztán ne csodálkozz, ha …. – az öregasszony nem fejezhette be a mondandóját, mert a lány beleszólt:
– Állj, ne hablatyolj már ilyen butaságokat! Biztosan sikerülni fog neki! – s a királylány a fiúhoz fordult.
– Reggel indulunk, addig keresünk neked egy szép szobát, ahol kipihenheted magad. Tiszta szívből köszönöm, hogy megmentesz minket!
A hercegnő megfogta a szegénylegény kezét és bevezette a szobába.
– Álmodj szépeket! – kívánta a legénynek, majd a szobájába sietett.
A fiú nem bírt aludni, csak az örök máglya tüzén gondolkodott. Gyönyörű trombitaszó ébresztette a szegénylegényt. Elindult a menet a gonosz uralkodó udvara felé. Miután megérkeztek, a legény így szólt a banyához:
– Legmélyebb tiszteletem, felséges királynőm! Azért jöttem, hogy feleségül kérjem a tündérhercegnőt.
– Ahhoz, hogy a feleséged legyen, meg kell küzdened velem.
– Rendben, csak annyit szeretnék kérni, hogy ne itt a palotában, hanem a kertben küzdjünk meg! – felelte a legény.
– Teljesítem a kérésed!
Kimentek az udvarra.
– Kezdődhet a küzdelem, amit úgyis én nyerek meg? – kérdezte a királynő.
– Persze – válaszolta a fiú.
A szegénylegény kapott egy kardot és egy pajzsot. Elkezdődött a viadal. A mostoha egy tűznyalábot küldött az ellenfél felé, aki sikeresen kitért az útjából. Erre a szegénylegény a kardját felemelve s előrenyújtva rohant a gonosz felé. Már–már majdnem megölte, amikor hirtelen ledermedt. Nem tudott megmozdulni, mert a gonosz banya egy varázslattal ledermesztette.
– Ha-ha, azt hitted, legyőzhetsz engem? Hát nagyot tévedtél! Mit tegyek veled? – kérdezte a királynő és elfordult.
Ahogy a boszorkány elfordult, a tündérleány megpuszilta a fiút. Fénysugár tört ki a legény testéből és újra tudott mozogni. A gonosz királynő épp egy varázsigén gondolkodott, és persze észre sem vette, hogy a varázslat elmúlt. A fiú megint a kardját előrenyújtva támadt. Azt akarta elérni, hogy a banya beleessen a kútba. Sikerült is belelöknie. Mindenki örvendezni kezdett, még a hervadt virágok is kivirultak.
A szegénylegény megkérte a lány kezét, és boldogan éltek, míg a halál el nem választotta őket.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.