Deák-Ember Ágnes: Nyuszki és a répa

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

A történet réges-régen kezdődött. Nyuszki anyukája és apukája találkozott a legszebb zöld füvű réten. Sokat jártak kézenfogva, kergetőztek, répalevet kortyolgattak, piknikezni jártak. Egyszer csak egy közös házba költöztek. Hamarosan megszületett a kicsi Nyuszki. Olyan pici volt, akár egy labda. Még attól is kisebb, akár egy kicsike hógolyó. Épp olyan fehér is volt. A kicsi nyuszinak Nyuszki lett a neve.
Nyuszkit folyton répával kínálták.
– Tessék, igyál répalevet – tartotta a poharat felé a testvére.
– Egyél répalevest – mondta apukája.
– Készítettem répatortát – kínálta anyukája.
Nyuszki a táskájában és a zsebében is mindig répát talált. Gondolkodott, hogyan is érhetné el, hogy valami más legyen a tányérkáján? Szerette ő a répát. De, hogy minden nap csak répát egyen? Nem olyan fából faragták őt. Addig-addig törte a buksiját, míg kitalált valamit, hogy is lehetne valami mást is kipróbálni.
Egyik nap hazafelé ment a nyuszi-óvodából, – ahol répapürét evett – és találkozott a sünivel. A sündisznó egy szép piros, mosolygós gyümölcsöt cipelt a hátán. Megtetszett ez Nyuszkinak.
– Mit cipelsz a tüskéiden, barátom? – szólt oda a süninek.
– Almát – válaszolt a sündisznó.
– Mit szólnál, ha elcserélném veled erre a szép szál, ropogós répára? – kérdezte Nyuszki.
A süninek tetszett az ötlet, így hát cseréltek.
Másnap reggel Nyuszki almás-répalevet ivott. Nagyon ízlett neki.
Ahogy ment az óvodába egy kis bogárka keresztezte az útját. Hasonlított a katicabogárra, csak nem piros volt, hanem sárga. Követni kezdte az apró állatot. A bogárka a krumpliföldre igyekezett. Nyuszki úgy vélte, igazán nem lenne gond, ha ő innen a rengeteg krumpli közül egyet fogna és elvinne magával, de azért megkérdezte:
– Bogárka, elvihetek egy krumplit magammal?
– Persze, akár kettőt is – felelte a Krumplibogár.
Nyuszki megköszönte és két kisebbet kiválasztott. A zsebébe rejtette, este pedig a sok répa közé helyezte a fazékba. Így lett sárgarépás krumpli a vacsorája.
Egy hét múlva izgatottan készülődött Nyuszki, mert a barátai jöttek hozzá vendégségbe. Megbeszélte a mamájával, hogy ezen a napon ő egyedül szeretne tenni-venni a konyhában. Anyukája megengedte neki és roppant büszke volt ügyes kicsinyére. Nyuszki már napok óta izgatottan várta, vajon mit fognak szólni a meglepetés menüjéhez. Hamar elkészült a répaleves és a répatorta. Na, de nem ám akármilyen! Hozzávalókat a hörcsögtől és a mókustól kért a kis nyuszi. A vendégeknek azonban semmit sem árult el előre.
Megérkeztek, asztalhoz ültek a nyuszikák. Csak a második kanál levesnél hangzott el a kérdés:
– Mit tettél a levesbe, Nyuszki? Nagyon finom!
Huncut mosollyal a száján árulta el Nyuszki:
– Narancsos répalevest készítettem.
A desszert pedig furcsán ropogós volt.
– Mi van a répatortában? Mondd el nekünk! – kérlelték Nyuszkit többen egyszerre.
– Dió és mogyoródarabok vannak benne – válaszolta boldogan Nyuszki.
– Ez igazán nagyszerű! Máskor is készíts nekünk ilyen finomságokat!
– Taníts meg minket is! – mondta Nyuszki anyukája is.
Nyuszki örömében ugrálni kezdett. Neki csak az utolsó morzsákból jutott, mert mire leült, addigra a többiek mindent megettek. Ő mégis csak mosolyogni tudott.
Így történt, hogy a kíváncsi legkisebb nyuszi egyre több zöldséggel és gyümölccsel ismerkedett meg. Bátran kísérletezett és legtöbbször ízlett is neki és barátainak az újdonság. Ha pedig mégsem, akkor még mindig ott volt a kedvencük: a répa.