Kiss Orsolya: Anna és a kis róka

Egy verőfényes nyári napon Anna nagymamája kertjében játszott, az erdő szélén, mikor valami furcsa zajt hallott az egyik bokorból. Mintha valaki szipogott volna. Anna félt a kerten túlra menni, de a hang nem szűnt és Anna egyre kíváncsibb lett. Félénken a bokor fele indult, ahonnan a zaj hallattszott. Félénken bekukkantott a bokorba és meglepetésére egy síró kis rókát talált. A kis róka megijedt, a földre lapult, és farkával eltakarta szemeit. Anna, visszafolytva nevetését, megszólította a kis szipogót: „Szia! Miért sírsz?”
A kis róka félénken felemelte farkincáját a szeméről és lassan kinyitotta szemeit, előbb az egyiket, majd a másikat. Belebámúlt Anna szemébe, és mikor látta, hogy a kislány nem igazán jelent veszélyt, szipogó hangon megszólalt: „Elvesztettem az anyukámat…”
Anna megsajnálta a kis rókát, és reményteli hangon mondta: „Ne sírj. Én majd segítek megkeresni az anyukádat.” A kis róka szemei felcsillantak. „Tényleg? Komolyan mondod?” „Igen!” – válaszolta magabiztosan a kislány. „De előbb uzsonnázunk. Gyere!” A kis róka félénken, de elindult Annával a ház felé, ahol a nagymama lekváros kenyeret készített Annának és egy szelet friss csirke husit a kis rókának.
Uzsonna után a kislány és a róka együtt indultak el az erdőbe megkeresni rókamamát. Az ösvényen haladva Anna folyamatosan kérdezte újdonsült barátjától, hogy ismerőse neki a táj, de barátja szomorúan rázta fejét. A kis róka orrát lógatva, elkeseredve szipogott, mikor meglátott egy nagy tölgyfát és vidáman kiáltott: „Ismerem ezt a fát! Innen nem messze van az odúnk.” Boldogan indult el az odú irányába, Anna pedig a nyomába eredt. Mikor már az odú közelében járhattak zaj hallattszott, Anna pedig megijedt, de a bokorból egy kétségbeesett róka bukkant elő. A kis róka rögtön felismerte anyukáját és vidáman szaladt feléje. Anyukája pedig megkönnyebbülten engedte, hogy kicsinye mélyen a bundájába fúrja magát.
Miután a kis róka könnyei elapadtak, izgatottan mesélte el anyukájának hogyan barátkozott meg Annával, és hogyan segített neki a kislány haza találni. A róka mama nagyon hálás volt és többször is megköszönte Annának, hogy segített kicsinyén. A kis róka is újra megköszönte Annának a segítséget, majd anyukájával együtt visszakísérte a kislányt nagymamája kertjébe.
Anna elbúcsúzott a róka mamától és újdonsült barátjától, és könnyes szemmel figyelte hogyan tűnik el a vörös páros az erdő sűrűjében.

2017 Négyfalu (Románia)