
B. Rózsás Erzsébet: Hullócsillag

B. Rózsás Erzsébet illusztrációja

Homonnay Lilla rajza

Homonnay Hunor rajza bekerül a mesekönyvbe
A játszótéren délutánonként nagy volt a zsivaj. Gyerekek szaladgáltak, homokoztak, csúszdáztak és hintáztak. A jó öreg Lengőhinta a napnak ezt a nyüzsgős részét szerette a legjobban. Ilyenkor folyamatosan dolgozott, egymást váltották, sőt néha sorban álltak előtte a kislányok és a kisfiúk. Még az sem érdekelte, hogy a nagyobbak sáros cipővel felálltak rá.
A reggelek és különösen az éjszakák viszont nagyon szomorúan teltek. Egyedül volt. Egész életében egy testvért szeretett volna, akivel bármikor beszélgethet és megoszthatja titkos gondolatait. Többször látta, hogy a játszótéren a testvérek milyen aranyosak, hogyan segítik egymást. A nagyobbak vigyáznak a kicsikre, néha megölelik, megpuszilják egymást.
– Bárcsak lenne egy testvérem, vagy legalább ne lennék helyhez kötve, és akkor keresnék magamnak! – sóhajtott nagyokat a Hinta.
Meghallotta egyszer az egyik csillag, és nagyon megsajnálta.
– Majd én lemegyek hozzá – mondta – és a testvére leszek.
– Eszedbe ne jusson! – válaszolta a társa. – Az a csillag, amelyik egyszer lemegy a Földre, az már többé nem lehet köztünk, az nem tud visszajönni.
– Nem baj. A hallhatatlanságnak sok módja lehet.
Alig, hogy kimondta, zsupsz, már le is szállt, egyenesen a Hinta elé.
– Te jó ég! Micsoda fényesség! De gyönyörű! Te ki vagy? – álmélkodott a Hinta.
– Én egy csillag, egy hullócsillag vagyok, és azért jöttem, hogy a testvéred legyek.
– Testvéreeem? Gondolom egy hintának, csak egy hinta lehet a testvére.
– Hát látod, ezt nagyon rosszul tudod. Én eddig ott fent éltem, és onnan sok mindent láttam. Láttam jó és rossz testvéreket. Láttam olyan testvéreket, akiknek nem ugyanazok voltak a szüleik. Láttam olyat, amikor felnőttkorban vérszerződéssel váltak azzá. A vér szava nagyon fontos, de tudom, hogy amire te vágysz, az sok féle képpen megszerezhető.
Én egész éjjel ráérek. Beszélgessünk! Ismerjük meg egymást!
Így is lett. A csillag arról mesélt, hogy mi-mindent látott onnan fentről, a Hinta pedig ki sem fogyott a sok játszótéri élményből, a gyerkőcök huncutságaiból.
Egyszer csak a csillag felkiáltott:
– Pirkad! Nekem most sajnos mennem kell Testvérkém. De ne aggódj, holnap is eljövök, meg holnapután is, meg az után is!
Ezzel kinyújtotta fénykarjait, és melegen átölelte a Hintát, majd ahogy jött, úgy el is tűnt.
Fönt az égen a többi csillag meghatottan nézte és hallgatta a „testvéreket”.
– Ezt most miért ígérte, ez a buta csillag? Miért mondta, hogy jön holnap is, meg holnapután is? Nem tudta, hogy mi a sorsuk a hullócsillagoknak? – méltatlankodott az egyik fiatal csillag.
– Szerintem tudta. A helyzet az – mondta egy több ezer évet megélt csillag – hogy most rajtunk a sor. Nekünk kell helytállni a barátunkért.
A csillagok azóta is jönnek, majdnem minden éjjel. És mivel mind teljesen egyformák, a Hinta a mai napig nem tudja, hogy hozzá minden nap egy új „testvér” érkezik.
Te már tudod, de ha elmész a játszótérre és találkozol a régi, öreg Hintával, el ne áruld a Hullócsillagok titkát.
2017 Bicske