Farkas Máté: A naiv kismalac

Volt egyszer nem is rég, három jó barát, igaz nem pont egyformák voltak, de ez őket nem zavarta. A kismalac a róka és a madárka nagyon jó barátságban voltak. Egyszer elhatározta a kismalac, hogy most ő fog kaját gyűjteni, mert eddig mindig a róka ment el ennivalóért. A többiek próbálták visszatartani a kismalacot, próbálták dicsérni, de nem sikerült a tervéről lebeszélni.
– Ne menj, az erdő nagy és eltévedsz – mondta a róka.
– Te másban vagy jó – mondta a kismadár – Hagyd a rókát menni, ő a szaglásával visszatalál!
De a kismalac hajthatatlan volt. Elindult. Amikor már nagyon elbambult, akkor vette észre, hogy már nem is az erdőben van.
– Mi a csuda ez? Szerintem ez nem normális.
Mert a betonon volt, de ő az erdőben élt, és még nem találkozott ilyennel. Ezért inkább gyorsan visszafutott. Futott, ahogy csak a lába bírta. Egyszer csak megbotlott, és már azt se tudta, hogy hol van. Egyszer csak valami ismerős, de mégis taszító hangra lett figyelmes. Farkasok!
– Azonnal el kell tűnnöm innen! – gondolta.
A kismalac megpróbált elmenekülni, de már késő. A farkasok már itt voltak.
– Hová, hová? – kérdezte egy kemény érdes hang.
– Csak nem egy kismalac, aki nem találja a farka végét se? – gúnyolták.
– Nem! – vágta rá a kismalac.
– Nem félsz, hogy megeszünk a társaimmal? – kérdezte ismét a farkas.
– Nem! Mert tudom, hogy ti féltek az agyaroktól, ami a vaddisznóknak van.
– Hááát, igen – mondta a farkas. – De te házi malac vagy nem?
– Igen – válaszolta a kismalac – de nekem azért még lehetnek agyaraim.
– Ja, na, persze a kis naiv – mondta a farkas nevetve.
– Na, hé, azért mielőtt megeszed, szebben kellene beszélned a kismalaccal – mondta egy másik farkas.
– Csönd! Ugyanis ez a kismalac eléggé okos, szóval, amíg rád figyelek, ő el is menekülhet!
És a következő pillanatban már a kismalac nem volt a helyén.
– Mondtam neked, te lüke! – ordított a farkas.
Az összes farkas csak bámult és csak bámult. A kismalac pedig csak futott, ahogy csak tudott, de az volt a gond, hogy nem tudott eléggé gyorsan futni. Már érezte, hogy a farkasfog ott van a nyakánál, mikor egy folyót vesz észre tőle jobbra. Azt eszelte ki, hogy ha a folyón átugrik, akkor a farkasok utána ugranak, majd belefulladnak a folyóba, (mert ugye egy gyorsfolyású folyóról volt szó). Be is vált volna a terve, ha mellette nem futott volna egy másik farkas. Akkor már azt se tudta, hogy mi lesz vele, ezért még inkább csak futott. Egyszer csak azt vette észre, hogy nincs már farkas a közelében. És azt is észrevette, hogy a barátai ott mentik meg az életét. A kismadár a farkasok fülét ráncigálta, a róka pedig kergette az ordasokat. Ezért ő is beszállt a csihi-puhiba. Egy nagyot ugrott és ráhuppant egy farkasra. A farkasok valószínűleg azóta is az állat–csontkovácsnál gyógyulgatnak.
Így történt, hogy egyszer a kismalac próbált kaját szerezni. Na, ezért megy mindig a róka élelemért. És hogyha valaki találkozik egy ilyen társasággal, hogy egy róka egy malac és egy kismadár nem bántják egymást, akkor jól nézzétek meg, mert akkor ezt a mesebeli három jó barátot látjátok.

2017 Kaposvár