Kruppa László: Merlin itt és most

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

– Már megint elromlott a varázsgömböm! – mordult fel Merlin. – Soha nem oda visz, ahova én akarom. Vissza fogom vinni a Varázsáruházba, reklamálni fogok. Na, nézzük, hova is kerültem? Mi ez a sok gyerek, akik furcsa ruhában, hátukon még furcsább tárggyal igyekeznek egy igen, érdekesre épített vár felé, amelyre az van írva: ISKOLA. Be kell mennem oda, hogy megismerjem ezt a királyságot. De ebben a ruhában nem mehetek, valahogy el kell vegyülnöm, a Varázspálcámat kell segítségül hívnom – mondta Merlin. – Nézzek ki úgy, mint a többi ember, legyen rajtam póló, farmer. Ej, de furán nézek ki! Remélem, beválik!
Elindult befelé, az ajtóban azonnal elé siettek.
– Örülünk, hogy végre itt van, már nagyon vártuk, a gyerekek rengeteg ötlettel tudnak majd segíteni Önnek a munkájában.
Nagyon meglepődött. Sok időbe telt, míg rájött, hogy összetévesztették valakivel. Az iskola ugyanis kapott a Valóra Váltjuk Álmodat Alapítványtól egy olyan lehetőséget, hogy egyetlen kívánságát teljesítik az iskola tanulóinak. Azt gondolták, ő az Alapítvány képviselője, aki meghallgatja a gyerekek kívánságát, és majd segít eldönteni, melyik kerüljön megvalósításra. Merlin természetesen nem tiltakozott, hiszen a kívánságok egyébként is a szakterületéhez tartoztak. A vár ura, akit érthetetlen módon igazgatónak szólítottak, rögtön az első osztályba kísérte. Bent pár tucat apró gyerek ült, akik alig várták, hogy sorolhassák a rengeteg kívánságot, tanító nénijük hiába csendesítette őket. Nagy nehezen megegyeztek, mit is szeretnének. Egy kisállat simogatót az udvarra! Merlin komolyan vette a munkáját, oda is varázsolta az állatokat. Az elsősök sikongatva kirohantak az udvarra, az igazgató és a tanító néni hitetlenkedve nézett ki az ablakon.
A döbbent igazgató félve kísérte át a második osztályosokhoz. Ott is bőven akadtak ötletek, végül győztek az édesszájúak, és sok-sok édesség lett a kívánságuk. Több sem kellett Merlinnek, az aulában azonnal csoki- és süti halom termett. A tanulók már rohantak is kifelé, az igazgató pedig mintha elsápadt volna.
Következett a harmadik osztály, akik már nagyon izgatottak voltak, hiszen már híre ment, milyen csodadolgok történnek az iskolában. Ők már előre kifundálták, mivel tudnának a legnagyobbat kívánni, így hamar előálltak az osztály óhajával. Egy szempillantás alatt egy szuper játszótér termett az udvaron. Nem kellett nekik sem sok, azon nyomban birtokba is vették. Igazgató urunkat kiverte a veríték, és levegő után kapkodott.
A negyedik osztály úgy gondolta, ők már három év alatt mindent megtanultak, hiszen tudnak írni, olvasni, számolni, ezért azt kérték, ne legyenek többé tanítási órák. Merlin mélyen meghajolt bölcsességük előtt és ezt mondta:
– Kívánságotok számomra parancs, a csengőnek többé nincsen szava!
Örömujjongás közepette repültek a könyvek, füzetek a magasba, és a hebegő igazgatót majd fellökve rohantak az udvarra a többiekhez.
Az ötödik osztályban már kérdezni sem kellett, a legények kívánsága győzedelmeskedett. Ők szárnyalni szerettek volna, Merlin már majdnem egy óriás főnix madarat hívott, de ők valamiféle helikoptert rendeltek az iskola udvarára. Az igazgató ekkor már láthatóan nagyon rosszul volt és csak a fejét fogta. Pedig még három osztály hátra volt.
A hatodik osztály valami medencét és kimondhatatlan nevű jakuzzit kívánt, ezután a hetedik osztályosok egy Merlin számára ismeretlen nevű dolgot, gokart pályát kértek az iskola köré. A nyolcadikosok mi mást kértek volna, mint okostelefonokat. Merlin rendkívül csodálkozott, főleg az utóbbi kívánságon, merthogy valaki bölcs akar lenni, azt még értette, dehogy ezt miért akarják dobozba zárni, az már számára is felfoghatatlan volt. Mindenesetre az összes kívánságot teljesítette. Az igazgató ekkor már megtörten rogyott le az iskola lépcsőjére.
Nem csoda! Rövid időn belül kitört a káosz.
A gyerekek össze-vissza szaladgáltak az iskolaudvaron, olyan nagy volt a felfordulás, a lárma, mint a legkeményebb ütközetben. A gokart autók hangjától nem lehetett egymás hangját sem hallani, a helikopter olyan port vert fel, hogy a gyerekek fuldokoltak tőle. Másrészük rosszul volt a sok édességtől, sokan unottan ültek a csúszdák alján, vagy fáradtan lóbálták a lábukat a medence szélén, amelyben libák úszkáltak. Az udvaron mindenfelé kecskék, tyúkok, póni lovak. A napnál világosabb volt Merlin számára, hogy rosszat tett, vissza kell fordítania mindent.
Így hát fogta a pálcáját, és eltüntetett mindent. A gyerekek ujjongtak, boldogan ölelték át egymást, mintha egy rossz álomból ébredtek volna. Merlin belátta, hogy nem érti már ezt a világot, és meggondolatlanul teljesítette a kívánságokat, így jobb lesz odébb állnia. Búcsút intett a gyerekeknek, bocsánatot kért az igazgatótól, aki bár barátságosan, de megkönnyebbülten kísérte az iskola kapuja felé. Kézfogás közben a varázsgömb kiesett a kabátja alól. Az igazgató tágra nyílt szemekkel meredt a gömbre, azt hiszem, ha eddig nem hitt a mesékben, akkor mostantól fog. Az ütődéstől biztosan helyrerázódtak az alkatrészei, mert elkezdett forogni és füstölni, majd a következő pillanatban hipp-hopp otthon találta magát. Egy dolgot azonnal megfogadott; iskolába többet nem visz varázspálcát!

2017 Kazincbarcika