Papp Durbák Dorottya: A csoda

Egy hideg, téli délutánon Lizy és a barátai hóembert építettek az utcájukkal szomszédos parkban. Lizy három különböző hóembert szeretett volna készíteni. Egy kicsit, egy közepeset és egy nagyot. A barátai ellenben egy nagy-nagy pocakos hóembert akartak csinálni, és leszavazták Lizy ötletét. Miközben építették a nagy-nagy pocakos hóembert, Lizy szomorú volt. Még be sem fejezték a művet mire beesteledett, így mindenki hazament.
Lizy, miután hazaért, azon gondolkodott, hogy jó lenne mégiscsak megépíteni a másik két hóembert. Száguldoztak a gondolatok a fejében, hogy milyenek legyenek ők. Nem tudott elaludni, ezért mikor elcsendesedett a ház, Lizy felöltözött, és kiosont.
Visszament a parkba, és az éjszakai lámpák fényében befejezte a nagy-nagy pocakos hóembert, és megépítette mellé a közepes és kicsi társait. A munka befejeztével sokáig nézegette őket. Egyszer csak megszólalt egy vékony hang.
– Szia, Lizy!
– Ki vagy te? – kédezte Lizy.
– Én vagyok a legkisebb hóember. – válaszolt a vékony hang.
Lizy nagyon meglepődött, majd azt mondta:
– Legyünk barátok, és játsszunk! – mosolyodott el.
– Szia, Lizy, mi is lehetünk a barátaid? – kérdezte a másik kettő.
– Persze, gyertek ti is játszani! Alakítsunk egy nagy kört, és táncoljunk!
A három hóember és Lizy nagyon jó barátok lettek, sokáig táncoltak, szórakoztak. Lizy már kezdett elfáradni, így arra gondolt, hogy hazamegy, és lefekszik aludni. Elköszönt barátaitól, és elindult haza. Mikor hazaért, bebújt az ágyába, és hamar elszenderült. Álmában tovább táncolt barátaival. Reggel, mikor felkelt, kinézett az ablakon, és látta, hogy újdonsült barátai még mindig ott állnak a parkban. Lizy szívét a szeretet melegsége öntötte el, és nagyon boldognak érezte magát. Innentől tudta, hogy a csodák léteznek, csak hinni kell bennük!

2017 Miskolc