Jenőfi Zsuzsanna: A fekete kutya

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy Szent Bernáthegy nevezetű hegyi faluban lakott. Őt mindenki csak Szegény Lajosnak hívta.
Neki nem volt semmi vagyona csak egy vézna fekete kutyáj,a akit még régebben fogadott be az utcáról.
Egy nap az öreg már nem tudott mit enni. Annyira szomorú lett, hogy elkezdett sírni. A sírás hallatára a kutyája odament hozzá és azt mondta neki.
– Miért sírsz, én drága gazdám, mikor én itt vagyok veled ?
Erre a szóra aztán úgy megijedt a Szegény Lajos, hogy menten leesett a székről. Nem tudott hinni a fülének, de a kutya odadörgölőzött hozzá és elmagyarázta neki, miért is tud beszélni. Elmondta, hogy ő egy csodálatos helyről jött, ahol tündérek és más csodálatos lények élnek. Ezeknek az örömhíreknek annyira örült Lajos, hogy hangosan elkezdett kiabálni.
– A faluból csak nekem van ilyen csodakutyám, aki elvisz Csodaországba!
A kis jószág gyorsan lerázta kutyaszőrét, helyére pedig egy szép ruhás férfi termett, tündérszárnyakkal. Csettintett egyet és elvarázsolta magukat Csodaország kapuja elé. A szegény ember csak ámult.Ezt az ámulást azonban megtörte egy igen hangos zaj. Trollok mentek arra és szegény tündér annyira megijedt, hogy megint csettintett és eltűnt. Szegény Lajost ott hagyta, aki azt sem tudta mit csináljon most. Gyorsan elkezdett futni és bebújt egy fa mögé, amíg az óriás szörnyek el nem mentek.
Mikor kijött a rejtekhelyéről, nem tudta merre induljon. Így hát elindult egyenesen át a kapun, ahol egy erdőt látott és elment annak irányába.

Jenőfi Zsuzsanna illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

Az erdő után bekopogott egy házba, ahol pár gombamanó játszott. Tőlük megkérdezte, merre vannak a tündérek, de ők csak annyit mondtak, hogy egyenesen menjen és kitették a házból. Nem nagyon örült Szegény Lajos, de úgy gondolta, akkor tovább megy egyenesen. Ment és ment és még mindig csak ment, amikor egy különleges helyre nem ért, ahol mindent víz vett körül. Elgondolkozott mihez kezdjen, de ekkor a vízből egy fej bukkant ki. Mikor jobban megnézte, hát egy sellő volt, aki nagyon kedvesen átvitte a hosszú tengeren.
Majd az útját folytatta, és lassan elérkezett a tündérekhez. Mikor meglátta ott a legszebb házat, bekopogott és megkérdezte nem látták-e az ő kutyatündérét. Senki sem tudott neki segíteni, így hát megmutatták neki a palotát és azt tanácsolták, hogy ott kérdezze meg. A szegény ember el is ment és amikor belépett az ajtón akkor látta, hogy aki a trónon ül az bizony az ő kutyatündére.
Boldogan megölelték egymást. A tündérek megkérték, legyen a kormányzó az országukban. Attól a naptól kezdve a Szegény Lajost már nem látta senki az emberi világban. Boldogan élt Csodaországban tovább. Talán még ma is kormányozza az országot, ha meg nem halt azóta.

2017 Szentgál