Péter Izabella Brigitta: A faházikó

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, élt egy szegény ember, aki folyton-folyvást dolgozott, reggeltől estig. De lassan eljött a tél. Egész nap csak havazott, nem tudott mit csinálni, addig-addig gondolkozott, hogy neki fogott egy kicsi faházikónak. Abból sok pénzt kereshetett volna.
A szomszédban élt egy özvegy asszony. Az addig rágta az ember fejét, míg el nem vette feleségül. De az a faházikóra pályázott. Kérdezte egyfolytában, hogy:
– Drága uram, nem titkolsz valamit előlem?
– Nem, dehogy, miért kéne? – mondta a szegény ember.
– Uram, tavaszodik, el kéne menjünk virágért a mezőre.
– De kettőre légy itthon, ebédet kell főzni.
– Jó, jó itthon leszek.
De nem ment el az asszony, meg akarta tudni, hogy hol van a faházikó elrejtve. Elbújt az ablak alá és az ember elővette a faházikót. Az asszony megnézte, hogy hova rejti el. Míg az ura elment szántani, addig az asszony ellopta a faházikót. Elvitte és elrejtette az ő pincéjébe. Gyorsan hazament és a tegnapi ebédet megmelegítette, de erről a férje semmit sem tudott. Mikor hazament, a felesége már várta. Ebéd közben megkérdezte az ura az asszonytól, hogy mit érdemel az, aki ellopná a faházikót. A feleség megijedt, de azt mondta, hogy a faházikóhoz kéne kötni és végig vinni a falun.
A férje a szomszédból megtudta, hogy a felesége lopta el, ezért mondta az asszonynak, hogy mutatni akar valamit.
– Hunyd be a szemed egy kicsit!
A férje az asszonyt felkötte a lófarokhoz és elindult a lóval, vitte körbe a faluban. Az ember visszavette a faházikót és tovább élt egyedül.
Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, járjon utána.

2017 Uzon