Sükei Szilárd András: A boszorkány kincse
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy katona. Ez a katona egy zsoldos volt. Miközben sétált az erdőben, talált egy házikót. Ebben a házban egy fiatal nő lakott egymagában. A katonát kedvesen fogadta, s megkínálta étellel, itallal. Másnap ragaszkodott ahhoz, hogy maradjon még a katona, mert ha segít neki, akkor megint ad neki ennivalót.
A napok így teltek-múltak egészen egy hétig. Akkor aztán megkérte a nő, hogy másszon le a katona egy verembe, s hozza fel a kincsét. Amikor lemászott a verembe, megpillantotta a rengeteg kincset. Ekkor a nő leeresztett egy kosarat, és abba tette bele a sok kincset. Amikor az utolsó kosárral is felhúzta, a nő elvágta a kötelet, amivel a katona feljöhetett volna. Ekkor derült ki, hogy ez a nő valójában egy boszorkány volt, aki az étellel elvarázsolta a katonát, megbabonázta őt, így egy csúnya öregasszony helyett fiatal nő képében jelent meg.
Szegény katona ott maradt egymagában a sötét veremben napokig, étel-ital nélkül. Ahogy ott ücsörgött, talált egy furcsa eszközt, olyan volt, mint egy síp. Unalmában megpróbált belefújni. Sikerült is, s hirtelen egy kis ember termett előtte. Ez a kis ember azt mondta, hogy nyomban teljesíti három kívánságát, csak épp hagyja, hogy tovább aludhasson, mert ő valósággal imád aludni.
A katona első kívánsága az volt, hogy juttassa őt ki innen. Teljesítette.
A második kívánsága az volt, hogy a boszorkány kapjon egy jó nagy verést. Teljesítette.
A katona ekkor elvette az összes kincset, amiből aztán vett magának egy jókora házat, földet. A harmadik kívánsága pedig az volt, hogy találjon neki feleséget. Egy nap múlva olyan szép felesége volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem.
A katona élete tehát jóra fordult, s feleségével boldogan éltek, míg meg nem haltak.
2017 Sáromberke (Románia)