Győri Botond: Vitéz Palkó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy derék legény, akinek Palkó volt a neve. Olyan szegény családból származott, hogy a templom egerei gazdagnak számítottak mellettük.
Palkó egyik nap, amikor kiment a mezőre szántani, látott valami csillogót a földben. Oda is ment, hogy kiássa. Hosszú kapirgálás után egy kardot talált. Örömmel ment hazafelé, hogy megmutassa, mit talált aznap. Amikor hazaért, el akarta adni, hogy legyen pénze, ám a szülei azt mondták neki, hogy ne adja el, hanem menjen el világot látni vele, hiszen biztosa oka van annak, hogy ezt találta.
Palkó el is indult. Ment mendegélt hegyen le, hegyen fel, míg egy király várához nem ért. Itt meghallotta, hogy a király leányát elrabolta a Három Zsivány, és aki visszahozza, annak feleségül adja. Azonnal a nyomukba is eredt. Három nap és három éjjelen keresztül üldözte a zsiványokat, mire sikerült utolérnie őket.
Palkó hiába lopakodott, a zsiványok közül valaki mégis észrevette. Azok nem akarták megölni a legényt, ezért úgy határoztak, hogy lerázzák. Bementek egy kis omladozó viskóba, amely az erdő közepén volt elrejtve. Ennek volt egy rejtett alagútja, amely a zsiványok búvóhelye felé vezetett. Sikerrel is jártak, Palkó nem tudta követni a nyomukat, így nyugodtan üzenetet küldhettek a királynak, hogy ha vissza akarja kapni a lányát, akkor fizessen nekik fejenként tizenkét zsák ezüstöt, hét zsák aranyat és három zsák gyémántot. A király, amint megkapta az üzenetet, nagy kétségbeesetten hívatta a kincstárnokát, és már számoltatta is a fizetséget.
Palkó eközben beért egy faluba, és megkérdezte az egyik ott lakótól, hogy tudja-e merre lehetnek a zsiványok.
– Adjon Isten jó napot, tudja-e, hogy hol találom a Három Zsiványt?
– Adjon Isten magának is! Én bizony nem árulom el, – szólt vállvonogatva az ember – de ott az a nő a kútnál talán megmondja.
Palkó tőle is megkérdezte, ám ő se igazította útba. A legény szomorúan ballagott ki a faluból, amikor egy kislány megkérdezte tőle, hogy miért búsul. Palkó elpanaszolta neki a problémáját, mire a leány így felelt:
– Menjen el a hegyek mögé az erdő közepébe, ott egy kis házikóban lesznek.
– Köszönöm, – szólt boldogan Palkó, mire a leány galambbá változott, és eltűnt a legény szeme elől.
– Palkó el is indult, s hét nap múlva odaért a hegy másik oldalához, ám út közben eltévedt, nem tudta, hogy hol van az erdő közepe. Ekkor nagy szerencséjére találkozott egy erdésszel, akitől megkérdezte, hogy merre van a helyes út. Az meg is mutatta neki.
A legény bement az erdő közepébe, és ott sok keresgélés után rátalált a viskóra, amelyben megtalálta a királyleányt. Ám csakhamar megjelentek a zsiványok is, akik nem akarták elengedni, így Palkó előrántotta a kardját, és megvívott a velük. Hosszú küzdelem után sikerült legyőznie őket, s már indultak is haza a királyleánnyal.
Pont akkor lettek készen a fizetség összepakolásával, amikor beértek a királyi udvarba, így a király nem csak a leányát adta feleségül Palkónak, hanem övé lett a zsiványoknak kimért kincs is: tizenkét zsák ezüst, hét zsák arany és három zsák gyémánt.
Palkó és a királylány boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Itt a vége, fuss el véle!

2017 Micske (Románia)