Nagy Irma: A Hold és a Nap

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egy vidám reggelen Ágica és Eszter, Tatabányáról kocsival indultak Apával és Mamával Budapestre. Apu vezette az autót. Itt vettek fel engem Népligetnél. Hátul az autóban középre kellett ülnöm, mert a két kislány az autóülésükben bekötve foglaltak helyet, macival és kis hátizsákjaikkal körberakva. Már fáradtak voltak, de még előttünk volt egy órás utazás. Kirándulni mentünk Kiskunlacházára. Elindultunk és ők bágyadtan kinéztek az ablakon.
– Látom a Holdat – mondta Eszter – de tényleg! Unokahúgom grimaszolt egyet és rábökött a kocsi ablakára a mutató ujjával.
– Én meg a Napot – mondta Ágica – rám mosolygott – fura, a Nap és a Hold együtt van.
Ez azért van – kezdtem a mesémbe – mert nagyon régen, sok ezer évvel ezelőtt, amikor a Hold még fiatal volt, szomorkodott, hogy ő sohasem találkozhat a Nappal. Ugyanis ők váltott műszakban dolgoznak. Amikor a Nap fent jár az égen, a Hold alszik. Amikor pedig este a Hold világít az éjszakában, a Nap már nyugovóra tért. A Hold a csillagok meséjéből tudta meg, hogy amikor a Nap ragyog, fény borítja a világot, a virágok és a fák pompázatos színeikkel boldogítják az embereket.
– Úgy szeretném én is látni mindezt és találkozni a Nappal – sóhajtozott a Hold.
Esthajnalcsillag ezt meghallotta, megsajnálta a Holdat és mindent elmesélt a Napnak. A Nap elpirult és meghatódott, megkérte Esthajnalt, hogy vigye el a meghívóját, hiszen ő is szívesen megismerkedne a Holddal. De a találkozás időpontját rá bízta, mert ő, az a közös ismerős, aki eddig is mindkettőjükkel találkozott és kapcsolatban volt. Telt múlt az idő éjre-éj és napra-nap, már a Nap is várakozott, vágyakozott a találkozásra.
– Ó szegények – mondta Eszter.
– Ne szomorkodj Eszter, hiszen az előbb is láttad, hogy találkoztak – fenn vannak az égen – mondta Ágica.
– Igen, igen – mondta Apa és belekacsintott a visszapillantó tükörbe.
– Na de hogyan találkoztak először? – kérdezte Mama – Hogy jöttek össze?
Mama, az úgy történt – folytattam a mesém – hogy Esthajnal megjelent a Holdnál a nap meghívójával. Pontosan ismerte a Nap járását, a Hold éjszakai menetét. Ezért azt javasolta a Napnak, hogy egyszer az évben lassabban menjen nyugvóra, így tovább világít, viszont másnap hamarabb keljen. A Holdnak, hogy egy órával később kezdjen és így egy kicsit még fent maradhat az égen. Egy szép tavaszi reggelen ez megtörtént….és akkor az emberek nem tudták miért, csak aznap vidámabban ébredtek. Valami bizsergett a levegőben. A madarak hangos csiripeléssel köszöntötték a Napot és a Holdat, akik kacagtak egymásra az égen. Így van azóta. Közös barátjukkal, Esthajnalcsillaggal üzennek egymásnak és amikor a Nap, a Hold találkoznak a tiszta égbolton, akkor az emberek szívébe öröm költözik. Jó kedvük lesz és mosolygósabbak.
Megérkeztünk a lacházi vadregényes Duna partra, ahol a folyó hullámain vidáman szikrákat szórt a napsugár.

2017 Budapest

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.