Gál Mihály: Csillagmese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csillag.  Ez a csillag nem olyan volt, mint a többi. Este Nem az égen, hanem a földön járt. Különösen szerette a gyertyákat és a gyertyatartókat. Bármely házban gyújtottak gyertyát a kis csillag megjelent. Játszott a fénye, csillogott a gyertyatartón, tortamázon, fenyőfákon. Mindig, mindig megjelent, csillogása minden ünnep dísze lett. Szerették becézték és fényét dicsérték. Együtt táncolt a gyertyalánggal, kandallóval, s napsugárral. Vidám kis csillag volt. Aranyos, ragyogó! Évek múltak, nemzedékek nőttek fel. Öreg szívekben a csillag fénye, gyermeki emlékben felelevenedett. Szerette a csillag is az embereket. Kereste örömüket és szemüknek fényét kölcsönözte! Immár nem csak gyertya hívta és vitte fényét. Gyermekek szeme örömtől csillogott szintén. Osztott a csillag adta fényét boldogságra, jóra. Mégsem fogyott egyre gyarapodott, sokasodott! Szeresd te is a földi csillagot. Ha szemed örömtől ragyog, a csillag fényét gyarapítod. Ha elfáradt a kicsi csillag, lefeküdt és álmodat úgy vigyázta. Ha lefeküdsz, gondolj néha te is rá, fényére vigyázz! Jó éjszakát csillag őrzője, Panka!

GálMihály_Csillagmese

Illusztrálta: Gál Mihály

2016

3 hozzászólás “Gál Mihály: Csillagmese

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.