Nagy Julianna: Szélvész, a pökhendi sárkány

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Élt valahol egy lány, akit Katicának hívtak. Egyszer Katica kapott a születésnapjára egy játéksárkányt, melynek a Szélvész nevet adta, s hamarosan a kedvencévé vált. Egy lépést sem tett soha nélküle, vele aludt és játszott. Szélvész azt hitte, azért részesül ebben a csodás bánásmódban, mert rendkívüli, ráadásul ő a legügyesebb, legokosabb, legszebb, legfürgébb sárkány, akit csak látott a világ. Eztán gőgössé vált, mindenkit lenézett és fennhordta az orrát. A többi játék eleinte tűrte ezt, szívesen befogadták maguk közé, habár már kezdte őket idegesíteni Szélvész pökhendi viselkedése. Egyik nap, amikor Katica éppen aludt, a plüssök úgy döntöttek, játszanak egyet a szomszéd szobában. Szélvész is velük tartott, folyamatosan hangoztatva, hogy neki is kijárna egy kis pihenés, mivel ha ő nem lenne, nem vigyázna senki sem Katicára. Miközben az erényeit sorolta, kiértek a szőnyeg szélére, a legnagyobb szekrény alá. A helyet Szélvész Sárkánybarlangnak keresztelte el, mivel állítása szerint az ősei hatalmas kincseket őrizve, éppen ilyen barlangokban laktak. Nemsokára a szőnyeg alatt talált gyöngyöcskével labdázni kezdtek. Jól szórakoztak, azonban véletlenül a gyöngylabda eltalálta Szélvészt, aki emiatt nagyon dühös lett. Azt állította, direkt dobták meg, és ő többet nem játszik velük a gorombaságuk miatt. Persze nem volt szándékos a dolog! Akármennyire nem szívlelték, sosem bántották volna akarattal. Ám ő nem akarta meghallgatni a kompániát, hanem sértetten elvonult. – Szélvész, várj! Arra ne menj! – kiabálta a nyulacska, de már akkor késő volt.

Nagy-Julianna_Szélvész-a-pökhendi-sárkány_illusztráció

Nagy Júlianna illusztrációja Bekerült illusztrációd a mesekönyvbe.

A sárkány eltökélten csörtetett előre, nem véletlenül lett Szélvész a neve. Repülni ugyan nem tudott, mint az igazi sárkányok, de ha valamiben jó volt, hát az a futás. Nem lehetett egykönnyen utolérni, a nyuszi, a madár, s Bohóc Bobó ijedten szaladtak utána a Sárkánybarlang mélyébe. Ahogy sejtették, Szélvész beleesett egy gödörbe, és keservesen sírni kezdett. Nem szerette a szűkös, sötét helyeket. Ott lent elgondolkozott, hogy miért is csatangolt el, hisz senki nem tett semmi rosszat ellene, mind kedvesen bántak vele, míg ő lekezelően viselkedett.

– Jól vagy? – hallotta meg a nyulat a gödör széléről – segítsünk neki!

A többiek egy cipőfűzőkötélért szaladtak, és leeresztették a lent raboskodó Szélvésznek. Mikor felhúzták, a kicsi sárkány nagyon megörült a barátainak. Bocsánatot kért, amiért gonoszul viselkedett velük, megígérte, hogy soha többé nem teszi. Boldog volt, hogy nem hagyták cserben, mikor bajba került és mellette álltak mindvégig a pökhendisége ellenére is.Azóta megváltozott, kedvesebb lett mindenkivel. Még Katica is megesküdött volna, aki végigaludta az esetet, mintha a kis játéksárkány tekintete jóval barátságosabb lenne, mint korábban.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.