Kása Fanni Laura: Csizmás boszi

Hosztafi Judit (felnőtt) illusztrációja Bekerült illusztrációd a mesekönyvbe.

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Szamócás, bokros domb tetején házikó állt,
abban éldegélt egy igaz, földi boszorkány.
A ház hófehérre volt szépen meszelve,
rozoga ablaka pókhálóval volt tele.
A boszorka rút fekete ruhát viselt,
vörös haját pókhálóval fogta össze.
Orra akkora volt, mint a mutatóujjam,
s azon hatalmas bibircsók pattant.
Fején fekete karimás kalap ült,
s rajta egy szürke szalag feszült.
Vékony volt a termete, púpos a háta,
sosem járt ő a híres boszi iskolába.
Vékony volt a termete, púpos a háta,
hosszú, csúcsos, kopogós a kiscsizmája.
No, de milyen is volt ez a híres csizma?
Gumicsizma, méghozzá rikító lila.
Mi történt a csizmával egyszer?
Mindjárt elmesélem nektek.
Hatalmas vihar kerekedett a szamóca domb felett,
elsötétedett az égbolt, csupa sár, és víz lett minden.
A boszorka az esőre kiállt, s elkezdte járni az esőtáncát,
míg más utálta az esőt, ő örült, hogy jöttek a felhők.
A púpos hátú banya kint táncolt a dombon,
s egyszer csak hopp, egy villám lecsapott!
A boszi ijedtében a táncot már nem járta,
oly szörnyűség esett vele, mint mással még soha.
A villám pont a csizmába csapott,
a csizma meg bébi méretet kapott.
Jól hallottátok, a lábbeli összement,
a boszi lába meg bele merevedett.

Kása Fanni Laura illusztrációja

A banya szörnyülködött, rikácsolt, hogy mi történt vele,
a lába fájt, s lassan, keservesen a házba visszabotorkált.
Ahogy visszatért a házba,
gondolt egyet szegény pára:
a varázskönyve segítségével,
lábát kiszabadítja majd rögvest.
El is csoszogott a polcig, a könyvet le is vette,
s azt veszettül forgatni is kezdte.
Hiába forgatta a könyvet órákon át,
az igét nem lelte meg, milyen kár!
Nem tudta mit tegyen, tanácstalan volt,
az agya is olyan volt, mint egy fekete folt.
Azt gondolta mégis, varázsitalt készít,
s azzal magát a bajból majd kipenderíti.
Fogott egy jókora edényt,
abba beletett mindenfélét.
Békaszemet, lencsét
bogarat, pókot, bólét,
kecskekörmöt, medvefogat,
na meg persze boszikarmokat.
Rotyogott az üstben a lé,
forrt benne a limonádé.
Meg is itta egész gyorsan,
lába is kiszabadult onnan.

Kása Bence Norbert rajza

De ezzel a kis történetnek itt nincsen vége,
a csizma nem változott, maradt előző méret.
Ennek a banya nagyon nem örült,
szomorúságában majdnem beleőrült.
Mibe megy el a közelgő boszibálba?
Nincs másik cipője, sem csizmája.
Gondolta magában, majd vesz egyet
a legközelebbi városkában.
Mezítláb a városba bekutyagolt,
nem is kutyagolt, hanem seprűnyélen lovagolt.
Megkérdezte a boltban, van-e csizma – nem volt,
mérgében minden eladót békává varázsolt.

Szatmári Szonja (17 éves) illusztrációja

Hiába is ment be minden boltba,
csizmát sehol sem lelt a boszorka.
Így mérgesen a szamócadombra visszalovagolt,
tétlenül, haját tépve fel s alá ugrándozott.
Sírt, kiabált, mit csináljon a csizmával?
Mibe is menjen el a boszorkabálba?
Mert ma este boszibál lesz innen messze,
a mi banyánk is oda menne persze.
Fél óra múlva kezdődik a buli,
a banya helyzete most nem tuti.
Nem tud varázsolni csizmát,
mert nem találták fel az ily írást.
Mit tudott tenni a banya?
dinnyét húzott a két lábára,
így ment szégyenszemre el a bálba.
Dinnyecipős, púpos hátú, öreg banya,
vele mulatott a sok-sok boszorka.

2016