Kolumbán Emőke: Az aranyszőrű egyszarvú

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon és még az Óperenciás-tengeren is túl, az Üveghegy kellős közepén, volt egy kacsalábon forgó aranypalota. Abban lakott egy öreg király a feleségével és a lányával. A király szerette volna már férjhez adni a lányát, de minden kérőt elutasított a makacs királykisasszony. Hiába kérlelte őt az öreg király hogy válasszon már férjet magának, ő csak azt mondta, hogy ahhoz megy feleségül, aki be tud bizonyítani három jó tulajdonságot: kedvességet, őszinteséget és alázatosságot, ezenkívűl pedig el kell hoznia az aranyszőrű egyszarvút. Érkeztek is sorra hercegek, grófok, de mind kudarcot vallottak.
Volt a királynak egy fiatal lovásza, akit Ügyetlenkének hívtak, mert az igazság az, hogy elég ügyetlenke volt szegény, csak a király lovait tudta ellátni rendesen. Neki is fülébe jutott a hír, hogy a királykisasszony ahhoz megy feleségűl, aki elhozza az aranyszőrű egyszarvút és bebizonyít három jó tulajdonságot: kedvességet, őszinteséget és alázatosságot. Gondolta ő is szerencsét próbál és el is ment a királyhoz.
– Nagy fába vágod a fejszédet te fiú, már kilencvenkilencen próbálkoztak, de egyikük se tért vissza. Te leszel a századik.
– Egy életem, egy halálom, azért mégis megpóbálom, felséges királyom.
El is indult hát Ügyetlenke, hogy felnyergelje az egyik lovat, de hirtelen megjelent elötte egy öregasszony és azt mondta:
– Szép jónapot úrficska, kérlek légy olyan kedves, és adj nekem egy pohár vizet mert mindjárt szomjanhalok.
Nem is kellett kétszer mondania, mert pár perc múlva már hozta is Ügyetlenke a hűvös kútvizet. Meg is köszönte szépen az öregasszony a fiú kedvességét és így szólt:
– Na most Ügyetlenke, jótett helyébe jót várj, fogadd meg a tanácsom, mert tudom milyen veszélyes útra indulsz! Menj a király kertjébe, ott találsz az öreg almafa alatt egy rozsdás kardot, azt tisztítsd meg és vidd magaddal! Azután kürtöltesd haza a király ménesét, ülj le a földre és azt a lovat válaszd amelyik odamegy hozzád! Én pedig útravalóul neked adom ezt a régi, kopott köpenyt, meglátod még hasznát veszed.
Megköszönte Ügyetlenke az anyóka jóságát és úgy is tett ahogy az öreganyó tanácsolta. Elvette a rozsdás kardot, ami szebb lett, mint új korában mikor megtisztította. Aztán hazakürtölte a ménest, de nagyon csodálkozott mikor egy sovány gebe ment oda hozzá, de azért felnyergelte. Ahogy rárakta a nyerget, a ló megrázkódott és aranyszőrű táltosparipa lett belőle, majd így szólt:
– Hogy repüljünk édes gazdám? Mint a szélvész, vagy mint a gondolat?
– Úgy repülj, hogy ne essen kár benned se, bennem se, és vigyél el az aranyszőrű egyszarvúhoz – mondta Ügyetlenke.
Mentek, mentek, mendegéltek, egyszercsak egy aranyerdőbe értek.
– Most pedig vedd magdra a köpenyt, amit az anyóka adott neked, mert attól láthatatlanná válsz és elkaphatod az egyszarvút, mikor a patakhoz megy inni, de vigyázz, ne nézz a szemébe mert kővé vállsz – mondta a ló.
Hitt is Ügyetlenke a lónak, mert sok herceg és gróf állt ott kővé válva. Felvette hát a köpenyt és nem is kellett sokáig várjon, mert meg is jelent a pataknál az egyszarvú, csak úgy csillogott a napfényben. Ügyetlenke gyorsan fogott egy kötelet és hátulról dobta át az állat nyakán, majd hozzákötötte a lovához és indultak is vissza a királyhoz. Igen ám, de az egyszarvúval csak lassan haladtak és szállást kellett keresniük éjszakára. Mivel egy fogadóban se volt már hely számára, talált egy kis öreg viskót, gondolta ott kér szállást. Nagyon meglepődött mikor az az öreganyó nyitott ajtót, akivel már találkozott. Köszönt is neki illedelmesen és az anyóka vendégűl is látta. Másnap reggel az öreganyó megkérdezte tőle:
– Sajnos az aranyszőrű egyszarvút valaki elrabolta. Mit fogsz mondani a királynak ha visszaértél?
– Csakis az igazat, öreganyám – válaszolt nehéz szívvel Ügyetlenke.
– Gratulálok úrficska, bebizonyítottad, hogy kedves vagy, őszinte és alázatos. Most már visszakapod az egyszarvút és menj Isten hírével.
Megköszönte Ügyetlenke az anyóka jóságát és hazatért. A király jutalmul neki adta a lányát feleségül, meg a fele királyságát is. Az esküvőn még az egyszarvú is ott volt, ő vitte végig a városon az ifjú párt. Volt nagy dinom-dánom, három napig tartott a mulatság és boldogan éltek, amég meg nem haltak.