Vajda Benedek: Zafír
Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!
Egy borongós őszi délután, haza sétálván megakadt a szemem egy cédulán.
A cédula ázott és koszos volt, és az állt rajta: neveld jól!
Körbenéztem, mi lehet ez átverés?
De a környéken nem volt más csak én.
A fák levelei úgy lobogtak, mint egy zászló,
a szemerkélő eső hideg volt és átlátszó.
Amikor a sarkon befordultam, nyivákoló hangokra ocsúdtam.
Egy fedeles kosárra találtam az árokszélén,
és próbáltam úrrá lenni a kíváncsiság érzésén.
Lassan óvatosan felnyitottam a láda fedelét,
egy cica volt benne, aki számára nincs menedék.
Zafírkék szemeivel méregetett engem, s tudjátok mi járt a fejemben?
Boldogan vettem ölembe a macskát, s elkezdtem becézgetni Zafírkát.
2016
Előző bejegyzés