Tari Ákos: A lelkes sárkányölő
Mikor Alwin, a viking fiú felébredt, meglepően azon kapta fel a fejét, hogy egy hatalmas, zöldes-barnás sárkány az ablak túloldalán küzd a családja pár tagjával.
Nem azért volt meglepő, mert, hogy ott egy sárkány, hanem sokkal inkább azért, mert délelőtt ott van egy sárkány, hiszen köztudottan a sárkányok éjszaka támadnak. Ezt mindenki tudja. Alwin villámgyorsan felpattant az ágyból, és azonnal kirohant a többi viking közé, hogy védelmezze ő is a falut.
– Hé! – kiabálta egy keménykötésű viking úr, egy szekercét dobva a sárkány felé – Ki engedte, hogy itt rohangálj? Azonnal menj vissza a házba! Ez neked még túl veszélyes!
De Alwin, mint ha meg sem hallotta volna, rohant tovább a fegyverekhez.
– Akár csak az apja… Ő is ilyen fafejű volt! Hiába, a történelem ismétli önmagát! – gondolta a viking, és már sietett tovább is egy másik fegyverért.
Mikor elkergették a sárkányt, az ifjú sárkányölők tanítója sietett a falu főnökéhez.
– Mit vittek el, és miért támadtak egyáltalán ilyenkor? – kérdezi a főnök.
– 18 birkát és felgyújtották az élelmiszer raktárt, valamint elvittek három harcost. Fogalmam sincs miért ilyenkor… Elnézést főnök… – válaszolta az oktató.
– Hogy lehet az, hogy nem tudod?! Thor szerelmére, te vagy a sárkányszakértő a faluban! Ah, jó nem érdekel! Inkább csak menj és tanítsd ki az új sárkányölőket! Lassan nem lesz, aki megvédje a falut ezektől az óriási gyíkoktól!
Az arénában ott volt az oktató és a 7 tanuló, köztük Alwin is.
– Jól van, ti vikingnek csúfolt giliszták! Ma megmérkőztök azzal a Bumfordi Bumburnyák nevezetű sárkánnyal! – üvölti a tanár. – Azt kell tudni róla, hogy a bőre olyan vastag, hogy egy tűhegyes lándzsa is lepattan róla.
És azzal kinyitotta a sárkány ketrecét.
Volt köztük egy szeleburdi, tudatlan gyerek Ottó. A többiek tudták mivel lehet legyőzni a sárkányt, és olyan fegyvereket is választottak maguknak, de Ottó csak egy ici-pici tőrt választott. A sárkány intelligens volt, és tudta, hogy ő könnyű préda. Pillanatokon belül, már rajta is volt Ottón és szénné akarta égetni forró lávájával, amikor Alwin egy nagy kampóval a sárkány szájába nyúlt és elhúzta azt egészen a ketrecéig, ezzel mentve meg barátját.
– Te azt hiszed, hogy ez csak egy hülye vicc?! Komolyan egy tőrrel? A szüleink háborúját mi fogjuk örökölni! Inkább csak tanulj meg dolgozni, és várj! Már ha menni fog… – szidta meg Alwin Ottót.
– Szép volt Alwin! – Dícséri a tanár – Otto… ez rád vall…
Az aznapi történések Otto szívében nagy sebeket ejtett, ezért aztán egész éjszaka a sárkányokról szóló könyvet olvasta.
Másnap reggel Alwin éppen az arénába készülődik, mikor egy hatalmas rengés rázza meg a házat. A gerendák recsegnek, ropognak, majdhogynem eltörnek. Tüstént ki is rohant a házból, hogy megnézze mi okozta ezt a jelenséget. Mikor megfordul, látja a háztetőn, hogy a tegnapi sárkány van ott, és tüzelni készül. Gyorsan felkap egy követ a földről, és a sárkány torkába hajítja azt. Alwin rohan a főtérre, ahol látja a többi sárkányt is. Ottot veszi észre a harcoló tömegben, aki éppen egy sárkány nyakára készül ráugrani egy kötéllel a kezében, amivel össze akarta kötni a száját. De ez a sárkány sem bolond, amint megérezte a nyakán a sújt, felrepült. Már rengeteg méteres magasságban Otto elveszítette az eszméletét és lezuhant a sárkány hátáról. Alwin minthogy látta ezt rögtön a becsapódási helyre próbált sietni, hogy elkaphassa őt…
Néhány nap elteltével Otto kómásan ébred fel otthonában. Mellette ott van Alwin amint, éppen borogatást tesz Otto lábára.
– Jó reggelt! Köszön neki Alwin.
– Hogy mi? Meghaltunk? Ez itt a Valhalla? – Kérdezi Otto.
– Nem, nem haltál meg… De azért nagyon igyekeztél! Ha már itt tartunk, el akarom mondani, hogy a sárkány-könyvet nem elég elolvasni, használni is tudni kell. Tudod a lelkesedés tudás nélkül olyan, mint a sárkány tüze lángok nélkül…