Gyenis Dorka: A minden lében kanál Hansi
Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Mikor volt, mikor nem, elég az, hogy régen volt. Volt egyszer egy kicsi zsáktelepülés valahol a dombok között, abban az időben, amikor még a svábok betelepítése zajlott. Ennek a zsáktelepülésnek, Ófalu volt a neve. E kicsi faluban a feljegyzett adatok szerint több mint 500-an laktak. Többek között svábok és magyarok. Tudniillik, Ófalu lakosai, bármennyire is különböznek egymástól, akár rangilag, akár származásilag, ennek ellenére mindig összetartanak. Együtt készülnek banzájokra is, amit igen nehéz elképzelni, mivel Ófaluban egy banzáj – hát én mondom – nem piskóta! Ahány helyről jönnek, annyiféle szokás. Ahány szokás, annyi kritika, amennyi kritika, annyi pletyka, mivel Ófalu népe igen pletykás egy nép volt!
A pletykások főpletykása pedig nem más volt, mint Schweinsteiger Hansi, aki éppen arról volt híres, hogy mindig mindent jobban tudott, mint más. Például, ha éppen a Kölcsey utcában lakó Kádi néni leesett a fáról, akkor Scweinsteiger Hansi azonnal vitte a hírt, de mire az a falu végére ért már egészen más variáció volt hallható. A falu végén az utolsó házban lakó Weber Stefan már azt az üzenetet kapta, hogy a Kádi néni leugrott a tetőről indokolatlanul, és eközben a férje ahelyett, hogy hívta volna az orvost, tojt egy aranytojást, amit másnap a vásárban jó pénzért eladtak. Ezek miatt a pletykák miatt gyakran veszekedések voltak hallhatóak a szomszédságokban. De hagyjuk is most ezeket a veszekedéseket, mert én mondom, ha ezt a Schweinsteiger Hansi megtudja, hogy én itten erről prédikálok, holnapra már rólam is fog valami keringeni a faluban.
Tehát térjünk a lényegre: Ófaluban, ebben az időszakban az emberek rohamosan lepték el a piacokat és vásároltak kövérebbnél-kövérebb disznókat. Hogy miért? Mivel az évszak nyárról őszre váltott. És ha őszre vált, akkor bizony itt az ideje, hogy az eddig felhizlalt disznókat úgy ahogy vannak, levágják. Minden évben, mikor ez az idő bekövetkezik, a falu főtitkára, Meister András szervez a falunak egy közös disznóvágást. Ezen bárki részt vehet, de persze belépőt is kell fizetnie. Mindenkinek, aki jelen akar lenni kötelessége magával hozni egyet az új energiaital-kollekcióból, a Kút-bullból. A disznót, melyet a falu közösen fog levágni, aszerint választják ki, hogy melyik a legkövérebb, leghúsosabb, legstrapabíróbb disznó. Ezért a közös disznóvágást megelőzően egy héttel disznótoborzást hívnak össze a faluban. Eddig minden évben a mi pletykás Schweinsteiger Hansink disznója nyert, de ebben az évben a főtitkár is benevezett. Hogy miért? Az most kiderül: Meister András a főtitkár megtudta, hogy ez a Schwensteiger Hansi róla is szokott pletykálni, ezért úgy döntött kideríti, hogy ez valóban igaz-e. Hát, ő is benevezett! De nem egy disznóval, bizony nem, hanem ő maga a 350 kg-jával belebújt egy 150 kg-os disznóbőrbe, amit hajdanán még egyszer a piacon vett. No, hát így disznónak öltözve elcaplatott a maga 500 kg-jával a disznótoborzásra. Mindenki csak ámult bámult, hogy a főtitkár honnan szerzett egy féltonnás disznót. A hentes, aki a disznók tömegét mérte, ezt mondta gúnyosan nevetve Schweinsteigernek:
– No, bíz barátom a te disznód ehhez képest egy kisegér. Schweinsteiger pedig orrát lógatva haza ballagott a kisegér nagyságú disznójával, miközben azon morfondírozott, mi lehetne a pletyka, amit a jövő heti disznóvágáson a főtitkárról terjeszthet.
No, hát eljött a disznóvágás napja. Meister András főtitkár reggel hatkor magára húzta a disznógúnyát és elindult a disznóvágásra, hogy kihallgassa Schweinsteiger pletykáit. Mikor odaért addigra a legények literszámra vedelték a Kút-bullt. Ezután lefeküdt a fűbe és próbált disznómódra viselkedni. Amint így játszotta a szerepét, egyszer csak megjelent Schweinsteiger Hansi, kezében egy nagy tál töltött káposztával. Lerakta az asztalra és a „disznó” felé közeledett. Ezt súgta a fülébe:
– Attól még, hogy a gazdi a főtitkár, azt hiszed, nem leszel levágva, ugyan már?
A főtitkár erre csak röffentett. Ezután Schweinsteiger és a többek nekiláttak a töltött káposztának. Közben a fél falut kibeszélték, és mikor már a Kádi néni sztorija háromszor is elhangzott Schweinsteiger elkezdte:
– Komáim, én a múltkor elmentem a Meister Úr háza előtt és láttam, amint a csibéit ölelgeti és hozzá azt kiálltja, hogy édes drágáim, ti vagytok az én életem és még valamit héberül, de azt nem értettem!
Erre mindegyik, amelyik az asztalnál ült tágra nyílt szemekkel bámult Hansira:
És ez még nem minden! – folytatta elbeszélést. Olyanokat mesélt nekik, hogy a főtitkár egyszer megevett egy egész tehenet, azóta ilyen kövér és így tovább. A főtitkár persze ezt mind hallotta, de még nem akart közbelépni. Amikor már az utolsó falásnyi töltött káposzta is elfogyott azt mondja a Schweinsteiger.
– No, lássuk a disznót! – ezzel megragadta a hentesbárdot és a „disznó” felé lépett. Nagy meglepetésére azonban a „disznó” két lábra állt és elkezdett táncolni. Ezután kézen állt, majd fogott egy seprűt és Schweinsteiger Hansit úgy elpáholta, hogy azt bizony máig emlegeti. Mindenki nagyon meglepődött, különösen Schweinsteiger, aki közben ezt kiáltozta.
– Szűz Mária, Szent József segíts rajtam!
De ez nem lágyította meg Meister András szívét, annál inkább verte. Mikor már egy félóra eltelt, a főtitkár eldobta a seprűt, majd kiugrott a disznóruhából. Mindenki akkorára nyitotta erre a szemét, hogy azokkal a szempárokkal az egész földet be lehetett volna látni. Schweinsteiger Hansi csak mentegetőzött, hogy nem gondolta komolyan, de ez nem segített. A főtitkár úgy elzavarta, hogy azóta Schweinteiger a lába nyomát nem éri.
Az ófalui nép ennek örömére lement a pincébe és ott hordószámra vedelte a bort. Ettől a naptól fogva Ófalu minden egyes lakosa tisztában van azzal, hogy így jár az ember, ha túl nagy a szája.
2017 Ófalu