Buzás Anna: Égi mese

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer, valahol talán volt, de az is lehet, hogy csak álmodtam. Az Üveghegyek mögött, ahol még a kurta farkú kismalac sem túr, élt egy Lili nevű kislány az anyukájával és az apukájával. Az anya minden este énekelt egy szép dalt a kislányának, ami után szinte azonnal álomba merült. Ám az egyik este ez megváltozott.
Lili anyukája bement a szobába, és leült a kislány ágyának a szélére.
– Melyik dalt szeretnéd, hogy elénekeljem ma este neked, Nyuszikám? – kérdezte az anya mosolyogva.
– Azt, amelyiket tegnap, azt nagyon szeretem – válaszolta Lili kuncogva az anyukájának.
Miután a dal véget ért, a pici lány bebújt a takarója alá, és magához szorította a kedvenc plüssállatát, Bobit, az anyukája pedig lekapcsolta a villanyt, és becsukta maga mögött az ajtót. Lili várta, hogy megérkezzenek az álommanók, és mély álomba merüljön, de ma este valahogy nem találták meg őt. Csak forgolódott az ágyban, és végül Bobira nézett.
– Nem tudok aludni. Szerinted most mit csináljak Bobi? – suttogta a kislány, majd újra magához ölelte a plüsst és az ablak felé fordult.
Így tökéletesen rálátott a sok-sok csillagra, amik ragyogtak az égen. Lili felkelt az ágyból, és az ablakhoz settenkedett, nehogy meghallják a szülei, hogy még nem alszik. Az ablak előtt állt, és bámulta a szebbnél szebb csillagokat, amikor észrevett egy icipici kis csillagot, aki sokkal kisebb volt a többinél, és nem is fénylett annyira.
– Szia, kis csillag! Te miért vagy ilyen pici, és miért nem fénylesz annyira, mint a többiek? – kérdezte Lili mosolyogva a csillagocskát bámulva.
– Mert engem senki sem szeret, ezért én vagyok a legkisebb csillag az égen. – válaszolta szomorúan.
– Képzeld el, hogy velem sem játszanak az oviban a többiek, ezért sokat szomorkodom, de anyának nem merem elmondani.
– Mi lenne, ha esténként mindig mesélnék neked, és beszélgetnénk, amíg álmos nem leszel?
– Rendben, kis csillag, akkor legyünk barátok! – mondta Lili mosolyogva, mire a csillag egy kicsit fényesebbé vált.
A kislány nagyot ásított, elköszönt az új barátjától, visszabújt az ágyába, becsukta a szemecskéjét, a kis csillagra gondolt, és mosolyogva álomba merült. Innentől minden este Lili a dal után odaállt az ablak elé, és beszélgetett a csillagocskával. A kiscsillag minden este egyre fényesebb és fényesebb lett. Ezt persze a kislány is észrevette, és minden este egyre ragyogóbb mosollyal állt az ablak előtt.
Egy szép estén a kis csillag kérdezett Lilitől egy találós kérdést:
– Tudod mi az, amitől minden fényesebbé válik?
A kislány sokáig gondolkozott, de nem tudta a választ.
– Nem tudom, csillagocska, megmondod a megfejtést?
– Tudod, Lili, a megoldás a szeretet. Ahogy én is észrevettem, hogy minden este egyre gyönyörűbb és boldogabb mosollyal állsz az ablak előtt, te is észrevetted, hogy én magam is egyre fényesebb lettem, így most már én vagyok a legfényesebb csillag az égen. Ez a kettőnk csodája, hiszen a szeretet bármire képes!

2017 Gyál