Molnár János: Harkányi hőforrás legendája

Megtörténtént, vagy igaz sem volt,
félszegről hallottam csak én.
Elámult rajt, szemem és szám,
mely mondát ősz apó regélt.
 
Ha szemre veszed dél felől,
a harsányi csúcsos hegyet,
láthatod, hogy pár barázda,
sziklás oldalba van szántva.
 
Vihar vert hegygerinc háton,
göröngyözve van sok lábnyom,
és a hegybe bele szántva,
tarka kakas, kecske, macska.
 
Lakott itt egy öreg néne,
házát folyton szépítgette.
Volt egy lánya neve Harka,
nyaka gyönggyel volt kirakva.
 
Hét határban nem volt párja.
Az ördög szemet vetett rája.
Éjjel-nappal ott lődörgött,
étlen-szomjan ott sündörgött.
 
A lány anyja ezt megunva,
így szólt hozzá: „te mihaszna!
Ha, fogad lányomra vásik,
szántsd fel a Harsányi hegyet.”
 
kakas kukorékolásig, 
Szólt az ördög: „rögtön megyek”!
Nem rögtön, de azon nyomban,
fejvesztve  szaladt egy trappban.

Arany ekéjébe fogott
egy macskát,egy kecskebakot,
meg egy kopasz nyakú kakast, 
erős lábút, szép tarajast.
 
Nénémasszony padláslikon,
leskelődik, várja titkon,
-szeme kidülledve nézi-,
a lópatás majd, hogy végzi?
 
Hát az ördög lóhalálban,
hegy oldalát vágja, szántja.
Sebbel-lobbal, ha így nyargal,
fölekézi előbb sokkal?!
 
A firkás asszony futóra,
szaladt tüstént a tyúkólba,
ő kukorékolt cifrázva,
két kakasa rákontrázta.
 
Az ördög ezt meghallotta,
felordított szitkozódva.
E ricsajt most mire vélje?
Ijedtében haját tépte. 
 
Az állatok heggyé váltak.
És a patás ezt meglátva,
mérgében nagyot topantott,
alatta egy lyuk tátongott. 
 
És hol a gaz pokolra ment,
földből kénes forrás eredt.
Mondókámnak vége szakadt,
pokol- szívből gyógyvíz fakadt.

2017 Budapest

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.