Jakab Zselyke: A kis paca

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Volt egyszer egy pohár. Gyakran használták. A frissen facsart narancslé jól mutatott benne a gyümölcsös mintájával. Dóri, a pohár tulajdonosa, pedig festett. Ha elfáradt, akkor narancslevet ivott a poharából. Azonban egyszer csak összecserélte a narancslevet a festékes vízzel, és a pohárban öblítette ki ecsetét. Csak akkor vette észre, hogy megcserélte a poharakat, amikor már inni akart. Nagyot nevetett. Anyukája azt mondta neki, öntse a kagylóba. Paca, a narancslével kevert festék, lassan lefolyt a kagyló alagútjain.
Kis idő múlva paca a patakban kötött ki és boldogan pillantotta meg a napot.
– Szervusz! – kiáltotta a paca. – Én a paca vagyok, éppen most szöktem meg, és látni szeretném az egész világot. Te ki vagy?
– Én a Nap vagyok!
– És miért vagy ott fenn?
– Hogy az emberek lássanak.
– Miért? Te mit adsz az embereknek? – érdeklődött tovább a paca.
– Tudod, én adom nekik a fényt és az örömöt.
– Igazán?!
– Igazán. De most mennem kell. Lassan eljön a testvérem, a Hold, és ő fog itt sütni. Viszlát, kedves paca!
A nap lassan elment, a paca pedig lassan folyt az árral. Hirtelen a lombok közt meglátott egy felhőt.
– Szia! – mondta a paca.
– Nincs közöm hozzád! – mondta gorombán a felhő.
– De miért vagy ilyen rosszkedvű?
– Nem a te dolgod! – Azzal felhő duzzogva továbbállt.
A paca nemsokára egy kacsával találkozott.
– Szervusz! – köszönt vidáman a paca.
– Szia! – köszönt vissza a kacsa.
– Megengeded, hogy felmásszak rád? Unom már, hogy csak a víz visz.
– Persze! – Azzal a paca beleitta magát a kacsa tollába, és a kacsa felszállt.
Fentről csodás volt minden. A folyók, a fák, az állatok, falvak, városok, minden. De akkor jött egy széláramlat, és egy pihetollal a pacát egy szálló levélre fújta. A levéllel pedig egy gólya csőrébe repült. A gólya éppen úton volt a messzi Afrika felé, így a kis pacát egyenesen Afrikába repítette.
Afrikában nagyon meleg volt, de a pacát lenyűgözte a sok különleges állat. Ámult-bámult, és hirtelen a gólya kiejtette a szájából a pacát, aki egy kis zuhanás után a Nílusban találta magát.
Egy ideig csak békésen lebegett a folyó tetején, míg a gonosz, kegyetlen krokodilok meg nem látták. Üldözőbe vették. A paca kezdett evezni valahogy, de nagyon nehéz volt, nem haladt, a krokodilok pedig egyre közelebb és közlebb jöttek. A pacát nagyon szorongatták, és még mindig közeledtek. Az egyik krokodil már tátotta a száját, a paca már látta a nagy, hegyes fogait, megpróbált minél jobban hátrahúzódni. Ekkor összecsattantak a fogai… és volt paca, nincs paca… mivel a folyó fenekén élő tündérek átváltoztatták őt is tündérré, hogy megmentsék. Így a krokodil csak vizet fogott, nem a pacát, aki a tündérekkel együtt boldogan száguldott a víz mélyén levő tündérpalotáig.
Itt húzódott meg a tündérpaca, akinek hosszú időre elege lett a kalandozásokból, és inkább a békés életet választotta. A tündérek között jól szórakozott, sokat játszott a halakkal és a tündérállatokkal. Megismerte a tündérek szokásait, és megkóstolta a tündérek kedvenc ételeit. Talán még ma is ott van a Nílus fenekén, hacsak nem lett újra kedve egy jó kis kalandhoz.

2017 Mazőpanit (Románia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.