Kötél Doroti: Varázslatos történet
Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Egy nap épp a kertbeli kuckóban ültem, és kedvenc könyvemet olvastam, amikor anya átadott nekem egy levelet. Elkezdtem olvasni.
Kedves Enikő!
Varmék vagyok az óriások királya, a Varázsbirodalomból. Igen, lehet, megdöbbensz, hogy miért írok, de ez fontos lenne. Nagy bajban van az országom, és a segítséged kellene! Hogy miért épp te? Mert téged választott ki a csodasíp. Hamarosan érted megy az egyik óriáslány, aki egy égig érő virágon felhoz téged a palotámba. Remélem, nem fogsz félni tőlünk!
Üdv, Varmék
Nem sokáig töprenghettem, hiszen valami, illetve valaki eltakarta a napot.
– Szia! Gondolom, te vagy Enikő. Én meg Eli vagyok, aki elvisz a Varázsbirodalomba – szólalt meg egy lány előttem, és ahogy felnéztem megláttam a hatalmas, szikrázó kristályvirágot, aminek néhány szirmát már a felhők takarták.
– Gyere, pattanj fel a tenyeremre! – mondta az óriáslány, azzal letette elém hatalmas tenyerét, én pedig belemásztam. Felemelt, egészen az arcáig, és onnan méregetett. Ahogy Eli felfelé mászott, már láttam egy hatalmas felhőt, ami felett érdekes, a szivárvány színeiben pompázó fák, óriások, unikornisok, tündérek, cukorfolyók, kristálytiszta források látszódtak és minden, amit eddig csak könyvekben olvastam.
Odafönt Eli letett, és azt tanácsolta, hogy válasszak magamnak egy unikornist, mert azzal gyorsabban eljuthatok a palotába. Nagyon feldobódtam, mert imádom az unikornisokat. El is indultam a sok egyszarvú között, és kinéztem egyet magamnak. Egy gyönyörű, hófehér színű és kék szemű lóhoz léptem. Hosszú sörénye és farka vajszínű volt, sok rózsaszín árnyalattal.
– Szia, szépség! – simogattam meg az unikornis fejét és a nyakát. – Hogy hívnak?
– Durci vagyok. És mit akarsz? – kérdezte az unikornis mogorván.
– Durci, az történt, hogy téged választottalak ki társamnak. Velem kellene lenned addig, ameddig itt vagyok. Az óriások királya hívott segíteni – próbálkoztam ellenkezést nem tűrő hangon. Azt hiszem, hogy bevált, mert Durci unott arccal letérdelt, hogy a hátára tudjak ülni.
– Induljunk! – azzal a lendülettel vágtába iramodtunk, és hamarosan a palotához értünk. A király már a trónon ült, és engem méregetett. Gondolom nem tudta, hogy nézek ki, és hogy hány éves vagyok, amikor a levelet küldte. Sebaj, így jobban tudok bizonyítani.
Még oda sem értem hozzá, de már elkezdett a szabályokról, a dolgomról és a rendről beszélni. Igazából csak annál a résznél figyeltem, hogy nekem mit kell csinálnom. Megmentés, segítség, boszorkányok, jutalom. Azt mondta, hogy azt nekem kell kitalálnom, hogy hogyan mentem meg az országot, mert hiába az óriások hatalma, a varázslatos birodalma, csak az az ember gyermek győzheti le a banyákat, akit a csodasíp kiválaszt. A boszorkányokról már sokat olvastam, a gonoszságukról, az erejükről, és arról is, hogy hogyan győzhetjük le őket ezért rögtön neki is látok.
– Durci! Gyere, megyünk legyőzni a gonosz boszorkányokat! – kiáltottam.
Felültem Durci hátára, belekapaszkodtam a sörényébe, és már repültünk is a forrás felé. Vittünk egy hatalmas vödröt, amit a királytól kértem, és telimerítettem vízzel, majd megmostam benne az arcom, mert ettől a víztől állítólag minden banya ereje elszáll és békává változik. Ezután a boszorkányok otthona felé vettük az irányt, ott leszálltam Durciról, majd beosontam a házukba. Na, a banyák pontosan olyanok, mint amilyeneknek a könyvek leírják őket. Csúnyák és gonoszak. Óvatosan osontam, hogy fel ne ébredjenek és minden boszi nyakába öntöttem a vödör vízből. Szerencsére nem ébredtek fel, és szép, lassan minden boszorkány békává változott. A rusnya békákat összegyűjtöttem a vödörbe, hogy elvigyem a királynak. Így kész is lettem a feladatommal, és büszke voltam magamra, hiszen sikeresen gonoszmentes lett az ország.
A palotában megkaptam jutalmamat, aki nem más volt, mint Durci! Hiszen ez csodás! Lesz egy beszélő lovam, akinek csak én látom a szarvát, és én hallom a hangját.
Azért az én kis paripám szemében is láttam a boldogságot. Lehet, hogy egy kicsit mégis megszeretett?
Kinyitottam a szemem. Unikornis sehol, király sehol, csak a kedvenc könyvem lecsúszva a földre.
Egy újabb csodás álom volt csupán.
2017 Mezőszentgyörgy
Előző bejegyzés