Varga Vivien: A csodatevő kisfiú
Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Valahol a világban született egy fürtös aranyhajú kisfiú, akit a Teremtő azzal feladattal küldött a Földre, hogy segítsen az állatok és az emberek kapcsolatán.
Különleges képességgel rendelkezett, megérezte, hogy éppen kinek van szüksége egy apró csodára. Éjszakánként, mikor minden elcsendesült, útra kelt a játék léghajóján legjobb barátjával, a kék mackófiúval Áfonyával, hogy az éj leple alatt segítsen a világban a bajbajutottakon. Küldetését soha nem feledve, az elszívtelenedett, szürke világot szerette volna egy kicsit szebbé, emberibbé, csodálatosabbá varázsolni. A történetben amelyet elmesélek az egyik alkalommal, késő este jött a segélykérés. Ezúttal nagyon messzire kellett repülniük ballonjukon, Afrikába. Egy kis zsiráf esett nagy bajba, akit éppen elakartak szakítani édesanyjától, hogy cirkuszba vigyék és mutatványokra kényszerítsék. Keserves sírására érkeztek meg kis hőseink. Na,de hogyan tud segíteni egy plüssmackó és egy apró fiúcska? A nagy tettek, nem a méreteknél kezdődnek. A kis élőlényt befogó személy lelke tele volt keserűséggel, nem gondolt bele abba, milyen érzést okoz egy állatnak ha elszakítják szeretteitől és otthonától. Ekkor léptek közbe kis barátaink, az aranyhajú ifjú elmormolta varázsigéjét: “Hamu hamuval, szellem szellemmel, ezt a gonosz lelket innen tüntesd el, legyen lelked ellenséged, gyorsan cserélj testet!” Ebben a minutumban a két lélek testet cserélt. A férfi nem értette, hogy került ő a ketrecbe?! Talán valaki rossz tréfát űz vele? Vagy álmodik talán? Hirtelen szűknek kezdte érezni a helyet, hatalmas hosszú nyaka miatt azonban nem fért el rendesen. Gondolta kinyitja a zárat, s vége. De patáival nem volt erre képes. Szíve egyre hevesebben vert, azt hitte mindjárt kiugrik a helyéről. Összeszedte minden erejét,de a ketrec nem volt hajlandó kinyílni. Merev falai és sűrű rácsai kegyetlenül, mogorván tartották magukat. Szíve tele volt félelemmel, szeme könnyel. Lábai elnehezültek, remegni kezdtek…összeesett. Kiabálni szeretett volna, de csak nyöszörgés hagyta el torkát, s ekkor keserves sírásban tört ki. Akkor hirtelen egy sötét alak látszott közeledni felé. Nem hitt a szemének, saját magát látta, ahogy közeledett felé. A férfi a zsiráf lelkével, kedvesen szólt, s azt mondta:
– Ne aggódj, ne félj tőlem! Azonnal kiengedlek!
Ekkor egymás szemébe nézve megtörtént a csoda. A két lélek ismét a saját testében találta
magát. Az idomár azonnal megértett mindent és azt gondolta: Ó mit tettem?! S akkor benyúlt megérintette az állat fejét, megcirógatta. Megnyugtatta a kis jószágot. Az állatbefogó szabadon engedte a zsiráf bébit. A varázslat hatására a kőkemény férfi szíve meglágyult, nem is azaz ember volt már többé. Az összes eddig fogva tartott állatot szabadon engedte. Bár, nem tudta kinek mondjon köszönetet, örökké hálás maradt, s további életét az állatok megsegítésének szentelte. Az aranyhajú kisfiú Áfonyával hazafelé indult apró léghajóján,
boldogsággal telve, hogy ismét segítségére lehetett valakinek! Vajon tényleg szükség van varázslatra? Vagy elég csak egy kevés beleérző képesség? Ezt a kérdést döntse el mindenki saját maga.
Előző bejegyzés