Nyolczas Marcsi: Majdnem Királykisasszony
Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Élt egyszer a nagyvilágban, Akárhol országban, Bárhol városában, egy család. Apa király, Anya királynő, és gyermekük, a Királykisasszony. Elhatározták, hogy megfigyelik, milyen a kis csöppség, és úgy fogják hívni, ami a legjobban illik rá. Nőtt a királykisasszony, már olyan nagyra nőtt, hogy lassan óvodás lehetett volna. Név nélkül pedig oda nem mehet. A szomszéd királyfi, Bendegúz, bizony már járt óvodába, sőt tornára is. Jövőre úszni is kell menniük, meg lovagolni. A fenséges csemetéknek ezek fontos, és elengedhetetlen kötelezettségek. Összeült hát a Királyi Tanács, hogy megvitassák, milyen név illik hozzá.
„Szereted a szép ruhákat? Melyik a kedvenc szoknyád? Milyen színt hordasz a legszívesebben?” Záporoztak a kérdések a kis Királykisasszonykára.
– Szeretem a ruháimat, majdnem mindet, de játszani majdnem jobb nadrágban. A rózsaszín szoknyám majdnem a legszebb a világon. Ez a kedvencem, de a lila is majdnem.
A Tanácsban ülő tudósok csak hümmögtek, és feltették a következő kérdéseket.
– Hogyan hordod a szép, hosszú hajadat? Csatot, szalagot, hajgumit vagy hajpántot viselsz inkább?
– Majdnem jó mindegyik, de majdnem mindig szabadon hagyom a vállamon.
Összenéztek az okosok, csóválták a fejüket. Ilyen nehéz dolguk még nem akadt a birodalomban, mióta világ a világ. Harmadszorra is nekiveselkedtek.
– Este elalvásnál Édesanyád mesét mondjon vagy énekeljen?
– Majdnem mindegy, hogy mivel altat el az Édesanyám, csak üljön az ágyam szélén. Néha, ha sok a dolga, a Nagymamám fektet le. Ez majdnem olyan jó.
A Királyi Tanács ezek után úgy döntött, legyen a neve Majdnem.
– De hisz ilyen név nincs is!
– Ez illik rá a legjobban – bólogattak.
És ettől a naptól kezdve mindenki így szólította. Az óvodába is így íratták be Majdnem Királykisasszonyt, és a Napsugár csoportba került, ahol a szellőrózsa jelet kapta.
– Na, hogy tetszett az óvoda? – kérdezte este Apa király.
– Nagyon jó, majdnem olyan jó, mint itthon. Királyosat játszottunk, majd katicaszárnyat festettünk.
Egy nap Bendegúz királyfi választotta a körjátéknál párnak, és kérte, hogy árulja el az igazi nevét. Úgy tett, mintha titkolózna, de este meseolvasás közben édesanyjának bizony elsírta magát.
– Én is szeretnék igazi lánynevet magamnak!
– Természetesen Királykisasszonykám, csak akkor ezt a rossz szokásodat el kell hagynod, hogy mindenre azt mondod, hogy majdnem.
Összehívták újból a Királyi Tanácsot. Feltették a kérdéseket.
– Szereted a szép ruhákat? Melyik a kedvenc szoknyád? Milyen színt viselsz legszívesebben? – Szeretem bizony. Válaszolta határozottan. Karácsonykor, születésnapon, gyerekzsúron. De játszani jobb szeretek nadrágban és pólóban. A rózsaszín szoknya a kedvencem. Legszívesebben a virágmintásat hordom, az olyan vidám.
– Hogyan hordod a szép, hosszú hajadat?
– Leeresztve tetszik a legjobban. De zavar, ha tornázom, vagy festek. Akkor hátul összegumizom. A hajpánt ünnepekre az igazi.
A Királyi Tanács tagjai összenéztek. Milyen tündéri válaszok!
– Este elalvásnál meséljen vagy énekeljen Édesanyád?
– Ha van idő, mindkettőt kérném. Szeretem a meséket, de elaludni a halk dallamokra szeretek.
Egyik válasz bájosabb, mint a másik. Hümmögtek. Megvan az új neved, Királykisassonykánk! Hívjanak ezentúl Tündének.
Bendegúz királyfinak újságolta el legelőször. Majdnem lemaradt erről a szép névről. Kár lett volna.
2017 Budapest