Kiss Lilla: Madármese
Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Tél volt, fagyos hideg tél. Két madárka élelmet keresett, de mindent hó borított be. Annyira éhesek voltak már, hogy veszekedni kezdtek, kié lesz a következő falat. Nagyon fáradtak voltak, ezért leszálltak egy fára megpihenni.
Reggel hangos csipogásra ébredtek. Más madarak is aludtak ott, éppen most indultak reggelizni. A madárkák repültek utánuk. Nagy sokára beértek egy udvarba, ahol a gazda épp madáretetőket készített. A két kismadár ismét veszekedni kezdett. Ezúttal azon, hogy kinek lesz szebb a madáretetője. Sehogyan sem tudtak megegyezni. Amíg ők ezen vitatkoztak, a többi madár csendben várt.
Kis idő múlva már a kertben egy magas fán lógott a két etető. Egyformák voltak, telis-tele madáreleséggel. A madarak azonnal odarepültek és lassan enni kezdtek. Így ment ez egész télen: a gazda élelmet szórt, így a madarak nem éheztek. A madárkák is kibékültek egymással.
Teltek, múltak a napok és a hetek, lassan elolvadt a hó. Rügyezni kezdtek a fák és a bokrok, kibújt a földből a hóvirág. A gazda leakasztotta a fáról az etetőket és betette azokat a kamrába. A két madárka elindult eleséget keresni. Többé nem veszekedtek, mindenben egymás segítségére voltak. Gilisztákat, bogarakat fogtak, este pedig közösen kerestek szálláshelyet is.
Ha a két madárka nem békült ki volna, az én mesém is tovább tartott volna.
2017 Farkasd (Szlovákia)