Ledniczky Miklós Jánosné: A szeretet csodálatos erejének a vára
Hol, volt hol nem volt , az Óperenciás tengeren is túl, volt egy kicsiny falucska, amelyben békességben, szeretetben éltek az emberek.
Egy napon beköltözött egy öreg ember, akit varázslónak tartottak az emberek, és mindenki kerülte,mert mindig mogorva volt még a nézése is. Soha senkivel nem barátkozott, remeteként élt a faluban. Egyszer azonban vége szakadt a faluban a békességnek, kettészakadt a falu közössége, és elkezdtek egymással minden apró-cseprő dolgon veszekedni.
Az öreg remete ezt nem nézhette tétlenül, megkereste a két csoport vezetőjét és elkezdte kikérdezni őket:
– Miért veszekedtek, miért éltek békétlenségben?
Mindegyikük felsorolt sokmindent, de a vita igazi okát nem tudták megmondani. Az öreg akkor azt mondta nekik, hogy a falu közepén álljanak neki egy vár építésének, de ez a vár nem egy mindennapi vár lesz ám majd, hanem a szeretet csodálatos erejének a vára, amelyet csak mindig úgy tudnak továbbépíteni, ha felírnak rá egy-egy jó cselekedetet, amit szeretetből önzetlenül tesznek .egymásnak a mindennapok során. Hát egy darabig épült is a csodavár gyorsan, amíg a két tábor a saját embereinek tudott jót cselekedni.
Utána nagyon megtorpantak, hogy most mi tévők legyenek?
A két vezető újra elment az öreghez:
– Most mi legyen, hogyan tudjuk ezt a csodálatos várat továbbépíteni?
– Hát csak úgy – mondta a varázsló – ha a másik csoportban lévőknek is jót cselekedtek.
– Hát öreg – mondta mindkét csoport vezetője – ezzel nagy feladatot róttál ránk, hiszen eddig nem tudtunk egymásnak megbocsátani sem, beszélgetni sem békességben egymással már hosszú ideje, akkor hogyan tudnánk most hirtelen egymásnak önzetlenül, szeretetből jót cselekedni?
– Bizony kénytelenek lesztek – mondta a bölcs öreg – ha azt szeretnétek, hogy az eddigi munkátok és sok jó cselekedetetek, a szeretet-jócseleket téglából épült a szép váratok, ne vesszen kárba. Még annyi kedvezményt adok, hogy minden jó cselekedetetek, amit a másik csapat tagjaiért tesztek dupla, tehát kettő téglát ér!
Ez bizony nem volt könnyű számukra, de mindannyian nagyon szerették volna, ha ez a csodálatos, különleges vár felépüljön.Félretették a sérelmeiket, és újra tudtak egymásnak önzetlenül segíteni, elsimultak az ellentétek a vár pedig felépült. A faluban békesség és csend honolt, újra mindenki mindenkivel kedves és segítőkész lett.
Lassan, szinte észrevétlenül kibékültek egymással. A két vezető elment az öreg házához, meg akarták mutatni neki az elkészült várat és meg szerették volna neki köszönni a segítségét is.
Sehol sem találták az öreget, hanem csak egy levélkét az asztalán, amelyben ez állt:
„ Az én küldetésem ezzel véget ért,hiszen a jótettekből felépítetett vár már áll. Örülök, hogy a szeretet győzőtt, és felépülhetett az önzetlen jócselekedetek tégláiból ez a világon egyedülálló váratok. Soha ne feledjétek el, hogy ez a ti közös munkátok gyümölcse, amely őrzi a sok jótetteteket emlékként, és örökkön-örökké példa lesz az utókor számára is, hogy az életben a legfontosabb értékek: a megbocsátás és az önzetlen szeretet! Rám nektek már nincs szükségetek, elmegyek, hogy máshol is segíthessek, végezetül kérlek benneteket, hogy segítsétek egymást továbbra is önzetlenül!”
Így is lett, a falucskába újra csend, békesség és szeretet költözött, önzetlenül tudtak segíteni egymásnak az emberek, a vár pedig azóta is áll, és ez a történet szájról-szájra jár, apáról – fiúra hegyományozódik a különleges szeretetből tett jótettek tégláiból épült várról.
2017 Iharosberény