Müller Orsolya: Lili utazása Meseországba

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Lilinek hívták. Lili nagyon szerette a meséket, ezért sokat olvasott a kedvenc mesekönyvéből. Egy este nem tudott aludni, mert melege volt, ezért kinyitotta az ablakot. Az ablakon friss levegő jött be. Lili visszafeküdt az ágyába, gondolta, hogy majd később visszacsukja az ablakot. De nem telt bele sok idő, és máris elnyomta az álom. A szoba nyitott ablakán keresztül jövő levegő hamar lehűtötte a szobát. Egyszer csak valaki megjelent az ablak előtt. Egy tündér volt az. A tündérnek szép lila ruhája és hosszú, barna haja volt. Berepült az ablakon keresztül és megállt a kislány ágya előtt. Látta, hogy Lili takarója a földön hever ezért, felvette a takarót és betakarta a kislányt. De Lili ekkor megébredt, és meglepetten kérdezte:
– Te ki vagy?
– Én Lívia vagyok, egy tündér, – mondta a tündér kedvesen – azért jöttem, hogy elvigyelek valahová.
A kislány nem szólt, csak csodálkozott, hogy tényleg egy tündér áll előtte, vagy csak álmodik. Még egyszer megnézte a tündért, leszállt az ágyról, majd azt kérdezte:
– Hová megyünk?
– Majd meglátod – mondta a tündér – egy csodás helyre.
A kislány a tündér mellé sétált, majd kíváncsian nézett rá.
– Mehetünk? – kérdezte a tündér.
A kislány bólintott. Ekkor a tündér kézen fogta Lilit, elővette a varázspálcáját, suhintott vele egyet a levegőben és ekkor megjelent egy varázsajtó. Átmentek az ajtón. Amikor átmentek egy csodálatos réten találták magukat, ahol virágok pompáztak ezerféle színben. Lili megcsodálta a körülötte lévő tájat. A messzeségben észrevett egy szép palotát, s egy tavat is megpillantott tőlük nem messze, amelyben aranyhalak úszkáltak.
– Ez itt meseország! – kiáltott fel a kislány.
Lívia ekkor mosolygott egyet, majd helyeslően bólintott.
– Igen, ez itt meseország, de most gyere velem.
Azzal elindultak egy erdő felé. Az erdő szélén állt egy kis ház. Az volt a tündér háza. Bementek a házacskába, ahol a tündér megkínálta Lilit egy csésze teával. Amint teáztak, egyszer csak valaki kopogtatott az ajtón. A tündér beengedte a vendéget. Ő egy kis tündér volt akit, Lolának hívtak. Lilivel hamar megismerkedtek és hamar összebarátkoztak. Kis idő múlva egy virágos réten játszadoztak együtt. De egyszer csak viharfelhők jelentek meg az égen és egy nagyot dörgött az ég. Lola és Lili gyorsan visszafutottak a tündér házába. Ott az ablakból figyelték, hogy mi történik. Látták, hogy a szép, zöld levelek hirtelen megsárgulnak és leesnek. Nagy erővel fújt a szél, és csak úgy zuhogott az eső. Amikor vége lett ennek a furcsa jelenségnek, akkor kimentek. Kint kopárok voltak a fák, a zöld füvek megsárgultak, a virágok eltűntek és minden olyan elhagyatott volt. Meseország már nem volt szép. Lili azt kérdezte a Líviától:
– Mi történt itt?
– Azt hiszem tudom, hogy mi történt – mondta a tündér – gyertek velem mondta.
Lili és Lola követték is. Mentek, mendegéltek, amíg el nem értek egy nagy barlangig. Bementek a barlangba. Ott egy kővé változtatott nagy gyémántot találtak. A tündér azt mondta:
– Gyertek, hazamegyünk, majd a házban mindent elmondok nektek.
Azzal elindultak. Amikor hazaértek a tündér elmondta, hogy az a gyémánt ami kővé vált, az adta meseországnak a varázserőt és a szépséget, amitől olyan szép. De most valaki elvarázsolta a gyémántot. Lola és Lili nagyon elszomorodtak. Lívia megvigasztalta őket. Lola megköszönte a vendéglátást, elbúcsúzott, majd hazament. Egy kis idő elteltével Lívia megkérdezte Lilit, hogy jön–e sétálni vele. Lili jött és ketten sétáltak a kopár mezőkön. Egyszer csak egy kőszobrot vettek észre. Lili odament, hogy közelebbről megszemlélje. Hát az nem más volt mint Lola a kis tündér, akit kőszoborrá változtattak. Lili átölelte. S ekkor csodák csodájára Lola visszaváltozott. Ezen nagyon meglepődött mindenki. Lívia nagyon elcsodálkozott ezen, hogy Lili erre képes volt. Ekkor eszébe jutott a kővé változtatott gyémánt. Gyorsan elmentek a barlangba, ahol a gyémánt volt. Lili ezt is megérintette és az visszaváltozott. Amikor pedig kijöttek, akkor szemük szájuk tátva maradt a csodálkozástól, mert minden csodaszép volt. Újra pompáztak a réteken a tarka virágok. A fák újra zöldek lettek, és a fű is kizöldült. Így elindultak haza. Amint mentek, egyszer csak megjelent egy alak, akinek sötétkék palástja és süvege volt. Előkapta a varázspálcáját és elmondott valami varázsigét, hogy Lilit elvarázsolja. De nem sikerült elvarázsolnia. Ekkor a kislány odament hozzá és megölelte. A mérges varázsló arca megenyhült és elmosolyodott. Megköszönte, hogy a kislány feloldotta a rajta lévő átkot, ami miatt gonosz lett. Nemsokára megérkezett egy aranyhintó, abban ült meseország királynője. Mindenki meghajolt. A királynő kiszállt a hintóból és odament Lilihez. Köszönetet mondott azért amit tett, mert megmentette meseországot. Hálából adott neki egy medált, aminek a segítségével visszajöhet meseországba, és kinevezte őt a mesék őrzőjévé, hogy mindig megmaradjanak a mesék. Ezután a királynő visszaült a hintóba és elment. Lívia pedig a varázsajtón keresztül visszakísérte Lilit. Lili, amikor hazaért, akkor becsukta az ablakot és lepihent. Reggel az hitte, hogy ezt az egészet álmodta, de akkor megtalálta a kezében a medált, amit kapott és így tudta, hogy nem álmodta.
Lili még sokat látogatott el Meseországba, ahonnan mindig jó élménnyel tért vissza, s így a kislány máig is boldogan él és őrzi a meséket, hogy mindig megmaradjanak.

2017 Nagybacon (Románia)