N. Péntek Zsófia: Pillangó tündér kívánsága

Panka hatéves városi kislány, napjait óvodában töltötte, de ősszel már az iskola várja. A szünet idején mindig utazott a Bakony szívébe, nagyszülei erdő széli házában élvezte a nyarat, ahol ezernyi élmény részese lehetett. A ház mellett egy patakocska futott, de csak olyan keskenyen csordogált, hogy, át lehetett lépni rajta. Kora tavasszal, mikor a hegyekben olvadt a hó, több méter szélesen hömpölygött át rajta a víz a völgy felé. A rét mögött már a Bakony bükkösei kezdődtek.
A kislány „barátaival”, Morzsi kutyával, Lencsi és Bence nevű cicákkal játszott a réten, amikor elunták a labdázást, a két cica „összekötötte a kellemest a hasznossal”, elmentek egerészni. A kislány a kutyával a plédre heveredett, szemlélte a felhőket, amik óriásokra, bohócokra, és fátylas tündérekre hasonlítottak. Közben bontogatta a Túró Rudi papírját és jó ízűen elmajszolta.
Egyszer csak egy kék felhőruhás tündér kilépett a társai közül és szélsebesen feléje repült, ruhája egyre színesebbé vált, karjai gyönyörű aranyszínű szárnyakká változtak.
– Helló Panka! – köszönt a meglepett kislányra.
A gyerek meglepetéstől meg sem tudott szólalni, szerencsére a tündér – mert az volt – kedves csilingelő hangon folytatta:
– Én Pillangó tündér vagyok, és te ki vagy? – kérdezte.
– Panka vagyok, az ősszel már iskolába megyek – csicseregte a kislány.
– Örülök neki! – válaszolt a tündér – De úgy láttam, nem szereted ezt a szép vidéket.
– Jaj, dehogyisnem! Én nagyon szeretem a virágokat, fákat, még a katicabogarakat is. – Hadarta egy szuszra a kislány.
– És véded is a környezeted tisztaságát? – kérdezte tovább.
– Há-át igen – felelt, de már nem olyan maga biztosan, mint az előbb.
– Látod azt a sok Túró Rudi papírt, és szemetet, amit a szél sodor?
– Azzal te is szennyezed a gyönyörű rétet, a természetet.
A leányka nagyon elszégyellte magát, igazat mondott a tündér, ő is eldobta a Rudi papírját.
– Jaj, kedves tündér, ne haragudj, igazad van! Szívesen néztem, ahogy a színes papírt hengergeti a szél, mintha papírrepülő lenne.
– De ugye most megérted, ez helytelen, és többé nem teszed.
– Megígérem, a jövőben figyelek, nem szennyezem a rétet, erdőt és a városban is a gyűjtőbe dobok minden szemetet. – Hogy nyomatékot adjon tettének, begörbítette ujját:
– Így görbüljek meg, ha nem!
Ígéretét Morzsi kutya is tanúsította, vidáman rávakkantott. A kutya hangjára a kislány felült, körülnézett, de a szép tündér már nem volt sehol.
Szemeit dörzsölve gondolkozott hova tűnt a gyönyörűséges Pillangó tündér, vagy csak álmodta az egészet?
Ekkor tekintete a galagonya bokorra tévedt, ami telis-tele volt gyönyörű fehér virággal, elszégyellte magát, a menyasszonynak beillő bokor alját teljesen elborította a sokféle kidobott hulladék, sajnos az egyik virágos ágon fönnakadva az ő Túró Rudijának papírja is.
Panka nem tűnődött, hogy álmodta-e vagy sem a tündért, felpattant a pokrócról, és a széltől már messze vitt, eldobott szemetet gondosan összegyűjtötte. Még a tüskés bokor alól is kipiszkálta botjával az ott heverő dolgokat, és a nagyitól kért gyűjtőzsákba rakta.
Később sem felejtette el a Pillangó tündér intelmeit visszatérve a nagyvárosba, az iskolában is ügyelt a tisztaságra, rendre.
Mikor a tanító néni a természeti környezet védelmére tanította a kis elsősöket, Panka elmondta osztálytársainak, csodálatos kalandját a „természetvédő” Pillangó tündérrel.

2017