Berki Balázs: A vándor malacok

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy disznó, akinek született három malackája: Röfi, Döfi és Böfi. Röfi a legnagyobb, Döfi a középső, Böfi a legkisebb volt. A malacok elhatározták, hogyha nagyok lesznek, elmennek a királyhoz és visznek neki ajándékot. Azt hitték, hogy megkedveli őket a király.
Így hát nagykorukban elindultak vándorútra erdőkön, mezőkön keresztül. Az egyik erdőben találkoztak egy kováccsal.
– Bemehetnénk a házába? – kérdezte Röfi.
– Persze, csak viselkedjetek jól! – szólt a kovács.
Bementek a házba a malacok. Kimerültek a sok utazástól, ezért lefeküdtek aludni. Alvás közbe elkezdtek horkolni. A kovács felkeltette őket és kiküldte az udvarra aludni a malacokat. Reggel odébb is álltak, de a kovács adott nekik egy patkót és ezeket mondta:
– Ha bajban vagytok, dobjátok fel a levegőbe, és a lovak segítenek rajtatok.
A malacok megköszönték és elindultak. Később elérték a várat, amelyben a király lakott. Bementek volna, ha az őr meg nem állította volna őket.
– Mit képzeltek magatokról ti sáros malacok? Azt hittétek simán bemehettek a várba? – szólt rájuk az őr.
– Mi ajándékot hoztunk a királynak. Egyébként nem vagyunk sárosak, mert most fürödtünk –válaszolt Döfi.
– Akkor sem mehettek be! – kiabált az őr velük és hívta az egész sereget.
Ekkor Böfinek, a pici Böfinek eszébe jutott a patkó, amit a kovácstól kaptak. Feldobta a levegőbe, és megjelentek a lovak, akik megmentették őket a hadseregtől. Bementek a várba és odaadták az ajándékot a királynak.
– Én tejet hoztam neked királyuram!– nyújtotta át ajándékát Röfi.
– Én mézet hoztam neked – szólt Döfi.
– Én csak szeretetet hoztam önnek! – ahogy kimondta, ment is megölelni a királyt.
– Köszönöm szerény ajándékotokat, ezért kaptok egy saját várat hárman!– szólalt meg a király.
A királynak Böfi ajándéka tetszett a legjobban. A várban körbevezette őket, megmutatta nekik a szobákat. A malacok meghívták anyjukat oda. Békességben éltek és egyszer meglátogatta őket a kovács, aki segített nekik megszerezni ezt. Behívták őt, hogy éljen velük.
– Jól van, csak egy kérésem lenne, hogy különítsetek el nekem egy pici részt! – mondta a kovács.
A malacok megkérték Böfit, hogy mivel őt szereti legjobban a király, kérje meg ő. A kismalac beleegyezett és ment a királlyal beszélni. A király szólt építészeinek, hogy kerítsenek el egy pici részt a malacok várából. Az építészek egy hét múlva lettek készen.
A nagy vár elejére egy táblára ki volt írva, hogy „Nemes Malaclak”. A kicsiére „A Szerény Kovács Lakhelye”. És addig éltek békességben, amíg meg nem haltak.

2016