Farkas Adrián: A Föld körül

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy eldugott kis rejtekfalu, Nekeresdfalva. Ott élt egy Brúnó nevezetű medve.
Brúnó mindig is azt tervezte, hogy körbeutazza a Földet, de mivel nem volt pénze hőlégballonra, így építenie kellett egyet. Gondolkodott, gondolkodott, hogy is valósíthatná ezt meg, s abban biztos volt, hogy ilyen komoly munkához segítségre lesz szüksége. Összehívta hát a barátait, hogy elmondja nekik a tervét.
– Barátaim! Építenünk kellene egy hőlégballont. Szeretném valóra váltani az álmaimat, ehhez viszont szükségem van a segítségetekre. – mondta Brúnó.
– De mégis minek az a hőlégballon? – kérdezte a nyúl.
– Igen miért? – tette fel a kérdést a kutya.
– Azért, mert akkor én is világutazó lehetnék – magyarázta el Brúnó.
– Rendben. De hogy, s mint gondolod? – kérdezte a kékszárnyú madár.
– Van egy aranyhalam, majd ő segíteni fog. – biztatta őket Brúnó.
Ezzel a mondattal befejeződött a megbeszélés. Brúnó este valami zörgő hangot hallott, szétnézett, és ekkor vette észre, hogy aranyhala magára akarja vonni a figyelmet. Brúnó odament hozzá és a hal megszólalt:
– Brúnó, gazdám! Hallom hőlégballont szeretnél építeni. Segíthetek, ha akarod, kívánhatsz egyet tőlem – ajánlotta fel a hal.
– Rendben. Azt kívánom, hogy reggelre legyen kész a hőlégballon! – kérte Brúnó.
Reggel kiment Brúnó a barlangja elé, és lássatok csodát, a hőlégballon kész volt! Újra összehívta barátait és így szólt hozzájuk:
– Barátaim, segítő jó szándékotokat köszönöm, de szerencsére az én drága aranyhalam teljesítette kívánságom, így már nem kell hőlégballont építenünk, itt fekszik előttünk. De ha akarjátok, elkísérhettek utamon.
A többiek megcsodálták a földön heverő, szép, piros hőlégballont és örömmel mondtak igent Brúnónak, hisz este már épp azon tanakodtak, hogy lesznek meg egymás nélkül a jó barátok. Nagy kaland várt rájuk, rögtön indultak is. Két óra repülés után megérkeztek London fölé, még két óra utazás után pedig Brazíliába. Ha hiszitek, ha nem, négy óra múlva már Amerikában találták magukat a csodás hőlégballonnal. Brúnó nagyon boldog volt.
– Köszönöm, barátaim, hogy segítettetek abban, hogy eljussunk ezekre a helyekre.
– Magadnak köszönheted, Brúnó. – kedveskedett a nyúl.
Ekkor azonban váratlanul kilyukadt a hőlégballon és zuhanni kezdtek. Brúnó gyorsan ledobott néhány homokzsákot, így megmentette a csapat életét.
– Figyeljetek! Ennyi izgalom elég egy napra, menjünk inkább haza! Nem baj, ha nem utazzuk körbe a Földet. Az életünk sokkal fontosabb, s az, hogy mi mindig itt vagyunk egymásnak. – fejezte be bölcsen Brúnó. Ezzel hazafelé vette az irányt, egyenesen Nekeresdfalva felé. Mikor hazaértek, Brúnó megköszönte az utat, de egyben bocsánatot is kért, mert bajba sodorta barátait.
– Nem baj, Brúnó, veled lenni jobb, mint egyedül. – mondta a kékszárnyú madár.
– Nekem mennem kell. Sziasztok! – köszönt el a kutya.
– Nekünk is mennünk kell – mondták a többiek is.
Így ért véget a nap a világutazó Brúnó számára, aki boldogan hajtotta álomra fejét.
Fontosak az álmaink, de az egészség, a biztonság és a barátság a legfontosabbak a világon!

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.