Ollé Zsófia: Náné, a kacsanyomozó

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Történetem egy híres kacsanyomozóról szól, akit Nánénak hívtak. Messze földön híres volt a logikája. Hívták is őt mindenfelé, ha egy különös rejtélyt kellett megoldani. Történt egyszer, egy szép napsütéses napon, hogy ellopták a falu egyik festményét a múzeumból. Az ügyet naná, hogy Nánéra bízták.
– Jó napot, Náné! Köszönöm, hogy idefáradt – köszöntötte Mirci, a múzeum igazgatónője.
– Mi történt? Mi ilyen halaszthatatlanul fontos, hogy azonnal jönnöm kellett? Épp a tóparton úszkáltam egy csinos jércével – háborgott a kacsa.
– Ne haragudj Náné, de borzasztó dolog történt! Ellopták a múzeumból a kutyát ábrázoló képet! – panaszolta az igazgatónő.
„Ki tehette? Hiszen az csak egy flúgos kutyát ábrázol. Ezt nem értem” – gondolta magában Náné, de hangosan csak ennyit mondott:
– Szeretném kikérdezni az alkalmazottakat.
– Sajnálom, az ma nem lehetséges, mert Röfi úr szabadnapot adott tegnapra és mára mindenkinek a múzeumban – mondta Mirci.
Náné ezt nagyon furcsállta. Nem értette, hogy adhatott a polgármester mindenkinek szabadnapot.
Náné úgy döntött, megvárja a holnapot, és majd akkor kikérdezi a dolgozókat, addig úgysem tud nekiállni a nyomozásnak.
Másnap korán reggel megint elment a múzeumhoz. Mindenkit kihallgatott, már csak az orrszarvú volt hátra.
– Orr–si, szerinted miért kaptál szabadnapot? – kérdezte Náné.
– Nekem azt mondta Röfi, hogy megvizsgálnak egy festményt – válaszolt az orrszarvú.
– Nem említette véletlenül melyik festményt? – kérdezte Náné.
– Úgy emlékszem, a kutyásról volt szó – mondta Orr–si.
– Köszi az együttműködést – köszönte meg Náné.
Miután Náné kikérdezte az alkalmazottakat, próbálta összerakni a fejében a hallottakat, de sehogy se állt össze a dolog.
„Miért távolított el mindenkit Röfi a múzeumból? Miért ő volt ott a szakértővel és nem Mirci? Lehet, hogy a polgármesternek valami köze van a dologhoz? Nem, kizárt! Röfi nem lenne képes erre.”’– tanakodott Náné.
Aznap este úgy döntött megfigyeli a polgármestert.
Elment Röfi házához. Már azt hitte, hogy tévedett, amikor egy autóval fura figura érkezett Röfihez. A polgármester beengedte a látogatóját, aki egy csomagot vitt be magával. Míg teázgattak a konyhában, Náné belopódzott a házba, és megleste a csomagot.
A festmény volt benne.
Náné másnap meglepetten hallotta, hogy előkerült a festmény. Reggel ott lógott a helyén a múzeum falán.
„Aha, már értem!” – gondolta. Náné Mircitől elkérte a szakértő telefonszámát.
Bulit szervezett estére a múzeumba a kép előkerülése alkalmából. Mindenki elment, aki csak élt és mozgott a faluban. Csak Náné hiányzott. Nemsokára egy ismeretlennel az oldalán jelent meg. Mikor Röfi meglátta őket, rögtön megpróbált lelépni a múzeumból.
Náné sejtette, hogy így lesz, ezért csendben utána lopakodtak. A polgármester épp akkor pakolt be az autójába egy letakart vásznat, mikor odaértek hozzá.
– Megnézhetnénk a képet?– kérdezte Náné.
Röfi nem tiltakozott, megmutatta.
– Miért lopta el a festményt? – kérdezte szomorúan Náné.
– Ez nem egy közönséges festmény, hanem a Flúgi által festett Flúgilista. Rengeteget ér!
– Akkor mi lóg a múzeumban?– kérdezte Mirci.
– A másolata – válaszolta Náné.
– Hogy jöttél rá? – kérdezték az állatok. És Náné ekkor elmesélte nekik az egész történetet a legapróbb részletekig.

Alig ért véget a történet mesélése, megszólalt a telefonja.
– Halló, itt Náné! Mi tűnt el? Igen, rögtön indulok!
Elnézést, de mennem kell! Ellopták a tyúkól létráját.

Ezt a sztorit is elmesélem legközelebb nektek.

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.