Nyakó Sándor: Az aranyváza
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, élt egyszer egy öregasszony, annak volt egy szép leánya. Nagyon szegények voltak, alig volt pénzük. Egyszer az öregasszony kiment a kertbe zöldséget ásni.
Ásta, ásta, és az ásója megakadt valamiben. Ahogy kiásta, látta, hogy egy aranyváza. Szaladt a lányához, és így szólt neki:
− Jaj, édes lányom, nézd mire bukkantam, egy aranyvázára.
A lány csodálkozva mondta:
− Édesanyám, ha a királynak elvinnénk, hátha adna pár aranyat.
− Igazad van lányom, akkor talán gazdagabbak is lehetnénk.
Elindultak a várba. A nagy lépcsőn felmentek, ott tartózkodott a király. Az uralkodó így szólt:
− Kik maguk, és mit keresnek itt!
− Felséges uram, mi szegény emberek vagyunk. Kertben ástunk, és erre az aranyvázára leltünk. Úgy gondoltuk, hogy elhozzuk Önnek pár aranyért cserébe.
− Haha, persze a kertben – mondta a király –, egy fillért sem ér! De nálam marad egy hétig, és megvizsgáljuk, hogy tényleg olyan értékes-e.
Az öregasszony és a leánya hazamentek. Eltelt már két hét is, de a király nem üzent. Újból visszament az öregasszony és a leánya a királyhoz, hogy visszakérjék a vázát, de a király nem adta.
− Biz’ én nem adom addig, míg az arany pintyőkét meg nem szerzitek az ezüsterdőn át az aranyerdőből – mondta a király.
Mit volt mit tenni, hazaindult az öregasszony és a leánya. Másnap így szólt a lányhoz az asszony:
− Nézd, leányom, én már túl öreg vagyok ilyen nagy úthoz. Sütöttem neked hamuban sült pogácsát, s menj el, keresd meg az arany pintyőkét.
Elindult a lány, s ment, mendegélt, nemsokára odaért az ezüsterdőbe. Az egyik fa tövében egy öreg anyókát pillantott meg.
− Lányom, hol jársz erre, ahol még a madár sem jár? – kérdezte az öreganyóka.
− Az aranyerdőt keresem. Merre találom? – mondta a lány
− Csak menj tovább. A következő erdőben él egy sánta farkas, aki segítségedre lesz. Itt van egy aranyalma, ha megeszed, nagyon erős és okos leszel.
− Köszönöm − mondta a lány.
Tovább is ment. Már két nap és két éjjel járta az erdőt, mikor találkozott a sánta farkassal.
Az állat azt mondta a leánynak, hogy üljön fel a hátára, és elviszi az aranyerdőbe.
A lány felült, s hipp-hopp, egy szempillantás alatt az aranyerdőben lettek. Az arany pintyőke egy magas fa tetején ült. A leány az anyókától kapott aranyalmát megette, és erős lett. Így hamar megmászta a fát, és lehozta a madarat. A farkas így szólt a lányhoz:
− Adok neked egy botot, mely hamar hazaröpít, csak mondd a következőt: „Édes botocskám, vigyél édesanyámhoz!”
Úgy is lett, ahogy a leány kimondta, már otthon is volt.
Édesanyjával hamar vitték a királyhoz az arany pintyőkét. A király nagyon megörült és az aranyvázát visszaadta. Egy zsák aranyat kaptak jutalmul. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
2016
Előző bejegyzés