Pálmai Violetta: Szegfűszál Matyi

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy ország. Ott a király nagyon búsult, amiért meghalt szeretett, kedves menyasszonya. Az uralkodót semmivel sem lehetett felvidítani. Végre eljött a királyhoz Szegfűszál Matyi. Megállt a király előtt, és így szólt:
− Adjon isten, király uram! Szegfűszál Matyi vagyok. Jöttem szerencsét próbálni, hogy felvidítsam önt.
− Hát, fiam, derék legény vagy, azt látom. Megengedem neked, hogy megpróbálj jókedvre deríteni – mondta az uralkodó.
Így Matyi tarisznyát csapott az oldalára. Ment, ment, addig ment, amíg oda nem ért a törpék földjére. Nem is kellett már járnia, mert a törpék kezét-lábát megkötözték, és úgy vitték egy rúdon uralkodójukhoz. A törpekirály tudta, hogy kivel van dolga, mert gondolatolvasó volt. Hamar el is engedte Matyit ezzel a tanáccsal:
− Legényke! Látom, mi járatban vagy. Odaadom ezt a sípot, ha bajban vagy, fújj bele, és segítek.
Matyi továbbment, és találkozott a Nap, Hold, Szél Istenével. Az Isten nem szerette a látogatókat, így rá akart támadni a legénykére. De mivel ő belefújt a sípjába, megjelent a törpe, és kimagyarázta Matyit a bajból. Az Isten meg odaadta a fúnak a Napot, a Holdat és Szelet. Matyi továbbment.
Addig ment, amíg egy sötét helyre nem ért. Ott találkozott a boszorkányokkal. A Nap és a Hold nem tudott segíteni, mert olyan sötét volt. De a Szél, az bizony úgy fújta a banyákat, hogy azt se tudták, hol vannak! Akkor Matyi bement a kastélyba a szerért, amivel a király bánatát akarta elhessegetni. A főboszorkány rátámadt. Rettenetesen hosszú, hosszú idő óta vívtak, végül a legény nyert a törpék az Isten, a két égitest és a Szél segítségével.
Aztán Matyi indulhatott vissza a királyhoz. Az uralkodó megkapta a bájitalt. Olyan jókedve lett, hogy menten lefordult a székről a nevetéstől. Így Szegfűszál Matyi lett a király. Feleségül vette a meghalt király lányát, és addig éltek, míg meg nem haltak.

2016