Bortnyák Bori: A patak túloldalán

Egy elhagyott faluban, egy régi viskóban élt egy öreg ember. Nem volt túl sok pénze, éppen annyi, hogy lányát eltartsa. A lányt Zsófinak hívták, megszokta, hogy egész nap a ház melleti kertben kapálta a zöldséget, gyümölcsöt. Nem volt sok szabadideje, mikor lustálkodhatott volna, de ha éppen volt egy kicsi, lement a lassan folyó patak partjára és csak ábrándozot.Egy nap, mikor apja elment otthonról, otthagyta a lányt a ház körüli tennivalókkal. Zsófi kiment a kertbe, de nem volt túl sok kedve a munkához. Inkább kiszaladt a forrás mellé és üldögélt a parton. Lábát belemártotta a hideg vizű patakba, de nem zavarta a hüvössége. A szél csendesen fújt. Az ágak levelei zizegtek és azt suttogták: „Menj haza! Végezd el munkáidat, csak aztán gyere vissza!”
A kislánynak lelkiismeret furdalása lett, de nem hitt a fák szavában. Tovább üldögélt a víz mellett és arról álmodozott, milyen lenne a másik parton élni. Apja nem beszélt neki olyan sokat arról az oldalról, de tudta, hogy nem onnan való. Anyjáról nem tudott túl sokat, mert apja, ha mesélt is neki, mindig gyorsan vége lett a beszélgetésnek.
A fák egyre hangosabban zizegtek, majd egyesével kidőltek. Zsófi nagyon megrémült, haza akart szaladni, ám a fák eltorlaszolták útját. Füst szagott érzett, majd lángok terjedtek végig a fatörzseken. A lány nem tudott mit csinálni, nem mehetett a házhoz, beleugrott a tóba és úszott át a másik partra. Az áramlat egyre lejjeb sodorta és végül egy vízeséshez ért. Azt hitte, ezzel vége az életének. Lezuhant a meredek folyáson és az alsó mederbe érkezett. Folyt lefelé a patakban és egyszercsak magához tért. Egy asszony tartotta karjaiban és egy kendőbe burkolta. Zsófi mindebből annyit fogott fel, hogy még él. Az asszony elvitte egy nagy téglaházba, és enni adott neki. A kislány már magához tért, de nem tudta hol van. Teljesen más világ volt ez a hely. Mindenhol hatalmas téglaházak és nagy birtokok sorakoztak. Lovashintók jártak körbe az utcákon. Az emberek nem saruban jártak, hanem fényes csizmákban. Zsófi nem értette mi folyik itt. Eszébe jutott apja, a tűz és a vízesés. Egy éjszaka kiszökött otthonról és körülnézett a városkában. Ismeretlen arcok és utcák fogadták. Kiment a városból és egyenest a patak felé futott. Olyan ismerős hangok fogadták. Tudta, hogy valahonnan ismeri ezt a helyet. A túlparton minden szürke volt. Összedőlt kunyhók és más rossz dolgot látott. Nem volt kémény füst a magasban. A nagy hangzavar, amit a városban hallott, most lecsendesült és kellemes madárcsipogássá vállt. Jól érezte magát a forrás mellett.
Hirtelen apja jutott eszébe és sírni kezdett. Nem tudta hol lehet, vajon él-e még. Ez már örökre titok marad számára. Egy dolog viszont nagyon érdekelte: Mi lehet a másik parton?

2016