Szirakov Alexandra: A három kutya

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Volt egyszer egy falu , az erdő közelében, a hegyek lábánál. Itt lakott egy öregember három kutyájával. A nevük Szimat, Folt és Pamacs volt. Nem csináltak egyebet, csak egész nap a gazdájuk kívánságait lesték. Egyszer így szólt a legidősebbik állat :
– Édes gazdánk! Elegünk van már a szolgálatból, úgy hogy útrakelünk, és bejárjuk mind a hét erdőt és mind a kilenc várost, s ha befejeztük utunkat, visszatérünk hozzád, de csak is akkor, ha mind életben maradunk. Azzal elindultak a nagy világba.
Az első erdőben láttak hat nyulat, gyorsan levadászták őket, hogy legyen élelmük. A második erdőnél ribizlit szedtek. Mire a harmadikba értek Pamacs felzólalt:
– Testvéreim! Álljunk meg egy percre ennél a fánál! Van már elég ennivalónk, majd holnap újra útra kelünk.
Meg is egyeztek ebben. Szépen megvacsoráztak és lefeküdtek a fa tövénél. Mikor felkeltek hamar továbbindultak. Délutánra már az ötödik erdőt járták. Mire a hetedikbe értek, azonban valami megváltozott. Itt már nem voltak terebélyes cédrusfák és varázslatos fűzek, csak a nagy pusztaság. Rájöttek, hogy az első város határánál vannak. Ahogy beljebb mentek meglátták a királyi palotát.
– Mondok nektek valamit ! – kezdte Folt. – Szerintem itt szolgáljunk, egy ideig, amíg nem lesz egy kis pénzünk. Egyébként már ránk fér a munka.
Felugráltak a kastély száz lépcsőjén, míg nem elérték a királyt, aki így köszönötte őket:
– Adjon Isten! Mi járatban vagytok?
– Felséges királyunk! Érdeklődnénk nincs-e valami munka erre felé. Tudja kicsit megfogyatkozott a pénzünk.
– Hát…. lássuk csak! Vajon milyen munkát tudnék adni három kutyának?
– Talán őrizhetnénk a nyájat.
– Rendben. Mennyit kértek érte?
– 5 ezüst egy napra.
– Nem sok az egy kicsit? No nem bánom, de aztán egy birka se vesszen el. Akár már most is kezdhettek.
A kutyák jól boldogultak. A hatodik napra már 30 ezüstjük gyűlt össze. Mindenkinek 10-10. Úgy gondolták ez elég az indulásra. A király nehéz szívvel engedte el őket, mert időközben annyira megszerette az ebeket. Bármennyire is furcsa, azok is őt. A nehéz búcsú után csak egészen az ötödik városnál álltak meg. Szállást kértek egy helyi fogadóban. Ha nem említettem volna, ezek a kutyák alkonyatkor visszaváltoztak legényekké és hajnalban újra kutyák lettek. Még csecsemő korukban, mielőtt a gazdájukhoz kerültek, egy gonosz boszorkány megátkozta őket, és csak akkor törik meg a varázslat, ha kutyaként bejárják a fél világot, vagyis a kilenc várost és a hét erdőt. Ilyenkor történt, hogy a kilencedik város királya férjhez adja a leányait. Ezt meghallották a kutyák is. Még aznap elindultak, hogy utuk végére érjenek, és végleg emberek maradjanak. Mire csak átlépték a határt, bekövetkezett a csoda. Elhatározták, addig nem indulnak, amíg meg nem szerzik maguknak a három királylányt.Megint 100 lépcső volt, de ezúttal rendesen jutottak fel rajtuk. A lányok előtt nagy sor állt, bárók, hercegek, viszont ahogy meglátták a legényeket kijelentették, hogy ők máshoz nem mennek, csak hozzájuk. Csaptak is nagy lakodalmat,amire a fiúk “gazdáját” is meghívták. A király megajándékozta sok arannyal. Az immár királyfiak, pedig sosem feledkeztek meg róla, és utólag azt is bevallották: mindenütt jó, de legjobb otthon.