Bozóki Emma: Az esős utca
Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!
Reggel kilépek a kapun. A vihar nem csillapodott. Szürkeség uralkodik az utcán. Az út menti fák „lombesernyőjük” alatt fagyoskodnak. Senki sem lép ki a meleget nyújtó lakásából. A madarak menedéket keresnek a cserjék alatt. Néha-néha megharsan egy-egy kocsi duda, azon kívül semmi élet. Mintha Isten és angyalai a rossz, kevély embereket siratnák. Ekkor azonban eszükbe jutnak a kedves, jó lelkek, s mosolyognak. S amikor mosolyognak, kisüt a Nap és meleg sugarait szétteríti Szegeden.
Előző bejegyzés