H. Nagy Lili: Az önfeláldozás
Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!
Egyszer volt egy fiú, akit Deninek hívtak. Egy meleg nyári napon a fiú lement a strandra. Meglepődött, hogy egy ember sincs rajta kívül ott. A strand után a boltba ment. A bolt is üres volt, még az eladó sem állt a kasszánál. Hazafelé menet sem találkozott egyetlen járókelővel sem. Deni elhatározta, hogy utána jár ennek a különleges dolognak. Este, amikor már a szülei lefeküdtek, Deni útnak indult. Ment, ment, mendegélt, míg nem egy kunyhóhoz nem ért. A kunyhóban egy vénséges vén anyóka lakott, akinek olyan hosszú orra volt, hogy leért a földig. Deni kicsit megijedt, de azért megkérdezte az anyókától, hogy merre menjen. Ugyanis az anyóka házánál kétfelé ágazott az út, és a fiúnak fogalma sem volt, hogy merre is menjen most. Az anyóka szállást adott éjszakára és reggel, mikor felébredt, útbaigazította. Deni napokig csak ment, ment, és a végén már azt gondolta, hogy becsapta őt az anyóka, hiszen az út nem vezetett sehova se. Igaza is lett. Találkozott egy kis manócskával, aki elmondta, hogy ez az egyetlen út a világon, ami sehova se vezet, bármennyi ideig megy rajta az ember. Deni gyorsan visszafordult, és amikor visszaért az anyóka házához, a fiú csúnya szitkokat szórt rá a rossz iránymutatásért. Végül aztán lecsillapodott, és elindult a másik irányba. Nem is kellett sokáig gyalogolnia, hamarosan egy akkora jéghegy előtt találta magát, amit el sem tudott képzelni. A jéghegy akkora volt, hogy csak azt látta, és benne az embereket. Ott volt a világ összes embere bezárva a jéghegybe. Deni megmerevedve állt, és egyáltalán nem volt magánál. Hirtelen egy ördög termett Deni előtt, ettől a kisfiú azonnal magához tért. Az ördög rekedtes hangon beszélni kezdett.

H.Nagy Lili illusztrációja Rajzod bekerült a mesekönyvbe
– Hát eljöttél te fiú, hogy megmentsd őket? – mutatott az emberekre – Ajánlj fel valamit értük! – Deni erre nagyon megörült, mert életveszélyes próbatételekre számított, erre meg ő döntheti el, hogy mit ajánl fel cserébe értük. Az öröme azonban nem sokáig tarthatott. Bármit ajánlott, azt az ördög elutasította. Végül Deninek elfogyott a türelme, és kicsúszott a száján a sorsdöntő szó.
– Az életemet is odaadnám ezekért az emberekért! Fogadd már el valamelyik ajánlatomat! – kiáltotta. Az ördög hirtelen felkapta a fejét. Látszott rajta, hogy ez a kijelentés jobban tetszik neki, mint bármely ajánlat. Hitetlenkedve szólt a kisfiúhoz.
– Te tényleg feláldoznád az életedet az emberekért? – kérdezte. Deni ekkor döbbent rá, hogy mekkora terhet is vállalt magára a kimondott ígérettel. De már nem volt visszaút. Így hát komolyan bólogatni kezdett.
– Akkor hát – kezdte az ördög, és egyet csettintett. Hirtelen minden megváltozott. Az emberek kiszabadultak, és helyettük Deni került be a jéghegybe. A legtöbb ember az ördög elé nyomult, és kérdezgették, hogy mikor szabadul ki a szegény fiú.
– Soha! – válaszolta az ördög hűvösen. – Ez az ő döntése volt.
Az emberek szomorúan vették tudomásul, hogy Deni örökre a Jéghegy foglya marad. Néhányan könnyet is ejtettek, és nem volt olyan ember, aki boldog lett volna. Ők ugyan kiszabadultak, de a fiú helyettük raboskodik. Miután kisiránkozták magukat, elindultak városukba, országukba, kontinensükre. Amikor már mind elmentek, az ördög hangos zokogásban tört ki. Nagyon sajnálta Denit. De hát az adott szavát mindenkinek be kell tartania. Márpedig ez a legelső ördögtörvény legelső paragrafusa. Így hát megrázta magát, és abbahagyta a sírást. Először a jéghegyet tűntette el, azután maga is köddé vált. Eközben az emberek folytatták mindennapi életüket. Ünnepségeket rendeztek Deniért, aki ugyan nem lehetett közöttük, de mindeni szívében élt. Az ünnepségre jégből, kőből, márványból is kifaragták a megmentőjük élethű szobrát. A festők képeket festettek Deniről. Az írók sem tétlenkedtek. Szinte az összes könyvet vagy regényt írt a kisfiúról. A költők versekkel álltak elő. A virágárusok csokrokat és koszorúkat készítettek a szobrok lábához. Mindenki csinált valamit, amivel a fiúra emlékezett.
Az ünnepséget a polgármester nyitotta meg. Alig tudott megszólalni, mert az összes ember együtt éljenezte a megmentőjüket. A fiú szülei is ott voltak az ünnepségen, és bár fájt a szívük a gyermekükért, de nagyon büszkék volta, hogy ilyen becsületes és bátor fiúk van.
Így hát Deni az emberiség örök példájává vált, mivel feláldozta gyermeki életét.
2016
Előző bejegyzés