Ominger Kata: A szökött ló

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Nem volt semmi egyebe, csak egy táltos paripája.
A ló már unta, hogy szolgálnia kell a gazdájának. Egy éjjel kitörte az istálló ajtóját és elszökött. A sűrű erdő közepébe vágtatott. Élt az erdőben egy gonosz favágó. Amikor a paci legelészett a favágó lasszót dobott a nyakára és elfogta. Szilaj, a ló nagyon szomorú lett. A favágó rosszul bánt vele, fát húzatott Szilajjal, éjjel-nappal dolgoztatta. Egy nap a ló fát húzott az erdőn, a favágó megcsapta ostorral és így szólt:
– Most már ezzel foglak ütni, ha nem engedelmeskedsz!
Ezt sem bírta Szilaj sokáig, ezért innét is elszökött. Hajnalban talált a sűrű erdőben egy patakot, ott találkozott egy kedves katonával, aki ezt mondta:
– Gyere paripa velem, jó sorsod lesz nálam!
A ló követte. A katona már nem volt olyan kegyetlen, mint a favágó, mert nem fogta be lasszóval. Amikor mentek, a faluban találkoztak egy szegény legénnyel, aki így szólt:
– Katona adna nekem valami munkát?
– Igen, de előtte ki kell állnod egy próbát! – válaszolta a katona.
A legény elment a katonával. Szilajt máris felnyergeltette és odaadta a legénynek.
– A próbához szükséged lesz Szilajra! – mondta a katona. Át kell ugratnod a legnagyobb folyón, majd versenyt kell futnod a legjobb lovas katonával.
A legény és Szilaj bátran kiállták a próbát, sikerült átugrani a nagy folyót, megnyerni a száguldás versenyét, ezért beállhattak a katonákhoz. Ennek a legény nagyon megörült, mert a katona és barátai mindig a jóért harcoltak.
Szilaj és a legény nagyon jó csapatot alkotott, együtt harcoltak a jóért, az igazságért életük végéig.

2016