Kardos Lívia: A kismókus és barátai

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mókuscsalád. A Mátra hegység közepén, egy öreg fenyőfa odva volt az otthonuk. A sok testvér közül a legkisebbet Makknak hívták. Ő volt mind közül a legcsintalanabb. Nem véletlenül kapta a nevét sem, a makk volt a kedvenc étele.
Legjobb barátaival, Bolyhossal, a nyuszival, és Vercsivel a gyíkocskával, sokszor játszott „mogyi-focit” az erdészház tetején. Ilyenkor a kisállatok nagy lármát csaptak. Arra nem is gondoltak, hogy az erdészt ez mennyire zavarja.
Egy szép nyári napon egy kis vendég érkezett az erdészlakba. Bence az erdész unokaöccse volt, aki nagyon vonzódott az állatokhoz. Ideje nagy részét az erdei állatok megfigyelésével töltötte, akik különös módon nem féltek tőle, s egyre közelebb engedték magukhoz.
Egy nyugodtnak ígérkező délutánon, amikor Bence épp nagybátyjával sakkozott, hangos kopogást hallottak a tető irányából.
– Mi lehet ez, talán az eső eredt el? – kérdezte Bence.
– Nem, ez valami más – válaszolta az erdész, s közben kissé elmosolyodott. – Szaladj ki gyorsan az udvarra, s meglátod, hogy mi folyik a tetőn!
A kisfiú kissé értetlenül lépkedett az udvar felé, s félve nézett fel a tetőre. Ott megpillantotta a vidáman hancúrozó csapatot. Makk, a kis mókus egyre-másra dobálta a ház melletti mogyorófa ágairól a kemény héjú gyümölcsöket a tetőre, míg Bolyhos, a nyuszi és Vercsi, a gyíkocska a tetőn állva próbálták elkapdosni. Ez okozta a nagy lármát.
Bencének rögtön eszébe jutott valami. Szaladt a kis vödréért, s ő is elkezdte összekapkodni a lehullott mogyorókat a földről. Hamar megtelt a kisvödör. Az állatok közben elcsendesedtek, s a tető sarkából figyelték Bencét. A kisfiú jól tudta, hogy Makk a kismókus családjával a közeli fenyőfa odvában lakik. A teli vödör mogyoróval lassan elindult a fához. A kis állatok messziről követték. Bence a fa tövéhez helyezte a finomsággal teli vödröt, majd visszaindult a házba. A konyhaablakból leste tovább Makkot és barátait. Makk, a kismókus boldogan hurcolta fel egyesével az ajándék mogyorókat az odú mélyére. A mókusszülők nagyon megdicsérték fiacskájukat, amiért ilyen szorgalmas, és egész télre való eleséget gyűjtött.
Bence pár nap múlva boldogan indult vissza a városba a nyaralásból. Nagybátyját, az erdészt pedig soha többé nem zavarta már a „mogyi-foci”.

2016