Kertész Daniella: A kedves leány

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl, volt egyszer egy ifjú legény. Úgy gondolta, majd benéz ide is, oda is, s majd talál magához illő feleséget. Rótta az utakat. Beesteledett. Szállást kért egy házban, egy asszony és két lánya lakot ott. Az asszony nyitott ajtót.
– Jó estét öreganyám!
– Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! Mert különben békává változtattalak volna!
– Mi járatban jársz itt?
– Szállást szeretnék kérni!
– Kerülj beljebb!
A legény bement s helyet foglalt.
– Lányaim vessétek meg az ágyat neki! – szólt az asszony.
– Dehogy is! – szólt az idősebbik leány.
Még hogy én vessem meg? Minek? Nem nekem kell! Vesse meg saját maga!
– Majd én megvetem, jöjjön csak utánam. – szólt a kisebbik leány.
A legénynek rögtön megtetszet a kisebbik leány. Lefeküdtek és elaludtak.
Másnap reggel korán felkeltek. Zsiros kenyér volt a reggeli, s víz. Volt egy kevéske párizsi.
Azt mondja az asszony:
– Fiam, fogadja el ezt a kis párizsit had lakjék jól!
– Köszönöm öreganyám, de nem fogadhatom el.
– Még hogy neki adjuk oda! Hiszen az a mienk! – kiáltott az idősebbik leány.
– De hát lányom! – szólt rá az asszony.
Az asszony kiküldte a leányát, aztán hárman folytatták a reggelit. Jóllaktak, s elhatározták, hogy kimennek a piacra. Összekészültek, és elindultak. Kiértek a piacra és elkezdtek vásásrolni. Már egy jó 10 perce vásárolgattak, amikor az asszony rosszul lett.
A legény és a kisebbik leány rögtön kerestek egy orvost, viszont a nagyobbik leány azt mondta:
– Minek is segítsek? Nem nekem lett bajom! – és tovább vásárolgatott. Eltelt egy hét.
Az asszony felépült. Az asszonyról a legény és a kisebbik leány gondoskodott.
Nagy hirtelen azt mondja a legény: ásó, kapa, s a nagyharang válaszon el minket!
Összeházasodtak. Az idősebbik leány pedig az anyjával lakott. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.