Keszte Réka: Vizi Páva
Volt egyszer egy páva,
Úgy hívták, hogy Száva.
Gondolt egy nagyot a gyönyörű páva:
Elindult világgá, barátságra vágyva.
Elért egy tó homokos partjára.
Ott állt a tó partján egy picike bárka.
Beszállt szélsebesen Száva, a páva.
Evezett nagy boldogan Száva.
Úgy gondolta, ő lesz Első Vízi Páva.
Evezett sokáig Száva, a páva.
Egyszer egy csillagot lát a tó habjában.
Tengeri csillag volt ő, neve Csillag Sára.
Ragyogott, tündökölt kicsi Csillag Sára,
De magányos volt ő, nagyon-nagyon árva.
– Leszel a barátom?- kérdi Páva Száva.
– Leszek én szívesen! – mondja Csillag Sára.
Egyszer csak süllyedni kezdett a kis bárka.
– Segítség, segítség! – kiált páva Száva.
A süllyedő pávát tartja Csillag Sára,
Bele ne fulladjon a tó habjába.
– Tavaknak Királya! – kiált Csillag Sára-
Varázsolj uszonyt a páva farkára!
– Kérésedet hallom, kicsi Csillag Sára.
Barátod legyen mától Vízi Páva!
Szép uszonyt varázsolt a Tavak Királya,
S mint a sellő úszott Száva, a Páva.
– Köszönöm, köszönöm segítséged Sára!
Mégis én lehetek Első Vízi Páva!
Együtt úsztak immár Sára és Száva,
Ráleltek mindketten
Az örök barátságra!


Előző bejegyzés