Takács Emma: Nóra és a csodakönyvtár

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

– Itt a vége, fuss el véle… Hova fussak, hova fussak? Hogyha én ezt elhinném! – sóhajtott Nóra, miután hónapok múltán befejezte első fél oldalas olvasmányát. – Ezek a mesék hihetetlenek és unalmasak. Minek olvasson az ember, ha nem is érdekli? – ezzel a könyvet a sarokba dobta.
Másnap az iskolában.
Brrrrr…, kicsöngettek, vége a matek órának Nóra nem szeret társaságban lenni, inkább mindig elmegy kalandozni a folyosókon, mivel ez egy nagyon nagy iskola. Miközben sétálgatott, beleütközött egy falba. Elcsodálkozott, hisz ezt a falat még sosem látta. Végig tapogatta, hogy igazi fal-e? És igen, ez egy igazi fal. Aztán meglátott egy képet, és elkezdett töprengeni:
– Ez a kép pont olyan, mint ez a fal, csak kilinccsel.
Odament a falhoz, pont oda ahol a képen a kilincs van. És csodák csodájára, kinyílt előtte egy ajtó. Nóra belépett, és egyszer csak előtte termett Tündi Bündi, egy kis tündér:
Te hogy kerültél ide? – kérdezte. Nóra ekkor vette észre, hogy egy könyvtárban van, a polcok telis-tele könyvekkel.
– Utálom a könyveket! – fintorgott Nóra.
– Tényleg? – nézett rá meglepetten Tündi Bündi. – Ha tényleg így van, gyere vissza holnap!
– Ok, nem bánom – vágta rá Nóra, és elment.
Másnap, mikor visszajött, Tündi Bündit látta meg, egy nagy könyvvel a kezében.
– Nyisd ki a könyvet, Nóra!
– De mondtam, hogy utálok olvasni! – vágta rá Nóra.
– Csak nyisd ki!
Végül, sok győzködés után Nóra kinyitotta a könyvet. Ahogy kinyitotta, kiderült, hogy nem is kellett olvasni, mert a könyv beszélt! Felolvasta saját magát! Nóra kissé megijedt, de alig bírta letenni a varázskönyvet, olyan érdekes volt. Kicsit később Tündi Bündi azt mondta kedvesen:
– Nóra, kezdődik a magyar óra.
– Rendben, de majd visszajövök! – szólt Nóra.
– Nem kell drágám, nem kell – búcsúzott sokat tudóan a kis tündér.
Nóra kissé elszontyolodva lépett ki az ajtón, de a varázskönyv hatott. Amikor hazaért, épphogy csak belépett az ajtón, rögtön rohant a könyvespolcához. Levett egy könyvet, és olvasni kezdett:
Egyszer volt, hol nem volt…

2016

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.