Vida Péter: Miért van bajusza a macskának?

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

– Tudod, régen nem volt bajusza a macskának – mesélte nagyapó Petinek.
– De akkor hogyan lett?– kérdezte Peti.
– Nos, ez egy régi történet. Ha akarod, szívesen elmesélem.
– Mondd el!
– Egyszer, a Gellért család leszármazottai lagzira készültek…
A nagy nap előtt már egy héttel nagy volt a sürgés – forgás, és az egész falu népe a zenekart várta. Azok rendre meg is érkeztek, de mikor elővették hangszereiket, hogy hangoljanak, ijedten néztek össze.
A hegedűs hegedűjének a húrja elszakadt, a brácsásnak a vonója, a bőgős legszívesebben bőgött volna, mert a hangszere húrja szétcincálva. Hej, búsult a vőlegény, hát most mihez kezdjenek? Milyen lakodalom az, ahol nem szól a zene és nincs mire ropni a táncot? Elindult a vőlegény, hogy megoldást találjon, hátha van valahol egy barát, ki a bajára orvosságot talál. Bejárt hegyet, völgyet tán még a Mozsinszkijevitikuszite hegyet is, pedig az aztán jó messze van innen. Mikor elfáradt, lepihent, megette a menyasszonya által sütött pogácsát (nem hamuban sültet, mert ugye jómódúak voltak), ivott a patak vizéből, megpihent a fa alatt, s mikor már elég erőt gyűjtött a továbbhaladáshoz, útra kelt.
Mikor kiért az erdőből, betévedt egy tanyára. A gazda jószívű ember volt. Megvendégelte barátunkat, aki örömmel fogadta az eledelt, mert bizony a sok gyaloglástól ehhez már nagy kedve lett. Azonban a finom étel elfogyasztása után sem mondhatjuk, hogy legényünk jobb kedvre derült volna, ami a gazdát nagyon meglepte. Egy férfinek, ha hasa tele, nem lehet, hogy panasza legyen! De meghallgatta a fiú bánatát, aki elmondta, hogy ő addig haza nem mehet, míg húrokat a hangszerekhez nem szerez. A gazda mosolyogva mondta, hogy ha csak ez a baj, ne legyen több gondja. Odaadja macskáját, mert ez egy olyan macska ám, ami a bajára megoldást talál.
A fiú nevetett magában, mit neki az a macska, de azér’ elfogadta, hogy ne legyen udvariatlan. Illedelmesen köszönt, s indult hazafelé. Ahogy ment, mendegélt a macska meg mellette, az állat képe felől hangok szálltak fel. A legény nem értette, hogy lehet ez, hisz egy macska nem tud énekelni, de ahogy lenézett az állatra láss csodát, a macska pofáján hirtelen erős szőrszálak kezdtek nőni, amit a lágy szellő megrezegtetett. Ahogy a szél megfújta, gyönyörű dallamok szálltak a magasba. A fiú boldogan szaladt haza, mert tudta, hogy megtalálta a megoldást és nincs akadálya, hogy mátkájával egybekelljen. A zenészek az egészből semmit sem értettek és ámulva figyelték, hogy miért vágja le a macska hosszúra nőtt bajuszát, ami azonnal ismét kinőtt. De mikor látták, hogy ráerősíti a zeneszerszámokra, már mindent értettek. Ezzel húrozták be a hangszereket s mihelyt megjavították azokat, szinte maguktól megszólaltak. Indulhatott a lagzi, amin tán még ma is ropnák a csűrdöngölőt, ha bele nem fáradtak volna.
Azóta, a macskának hála, a falu egész népének van húros hangszere és a környező falvakból is mindenki idejár hangszerét javíttatni.

2016

Salamon Kitti illusztrációja Gratulálunk, a rajzod bekerült a könyvbe!